A képregényblog

Spawn-t sokszor említettem már korábbi írásaimban, bejegyzéseimben és többször is úgy utaltam rá, mint az egyik kedvenc  „szuperhősömre”. Akárcsak az Ezüst Utazó esetében, a titok, vagyis a népszerűségének kulcsa  a karakter szokatlan koncepciójában rejlik.  Spawn  ellentmondásos hős vagy az ellentmondások hőse? Nehéz kérdés és a válasz nem is olyan egyszerű, mint amilyennek sok esetben látszik. Spawn, akárcsak Hellboy igen fiatal karakternek tekinthető, alig 20 éves pályafutása 1992. májusában kezdődött, s alkotójának, Todd McFarlene-nek hála igen hamar elismert, felkapott hőssé vált. Az Image Comics egyik húzónevéről beszélünk, ami bár nem egy hullámvölgyön van már túl, népszerűsége a kitartó rajongóknak hála töretlen maradt az elmúlt évek folyamán.Spawn életében Albert "Al" Francis Simmons néven látta meg a napvilágot, hogy aztán Detroit-ban felcseperedve az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogságához csatlakozzon s végül a CIA szervezeténél kössön ki. A CIA-nál aztán Jason Wynn egy speciális, titkos osztagba toborozza, akik főleg bérgyilkosságokra szakosodtak. Al, mint a kormány bérgyilkosa rendkívül hatékonyan végzi áldozatos munkáját, ám idővel kétkedni kezd s kérdéseket tesz fel főnökének a gyilkosságokat illetően.  Wynn nem szereti a kérédéseket, elrendeli Al likvidálását és egy botswanai bevetés alkalmával saját osztagának tagja, Chapel orvul meggyilkolja őt. Simmons lelke az életében elkövetett gonoszságok hatására  a Pokolra kerül, ahol aztán egyezséget köt a Pokol egyik teremtményével, Malebolgiával.  Felesége iránt érzett túlzott szeretete miatt nem nyugodhat, míg nem láthatja őt utoljára, s az alku értelmében ezért a Pokol szolgálatába szegődik. Az alku további részét képezi, hogy a jövőbeli Armageddon során ő fogja vezetni a Sötétség Seregeit a Mennyország ellenében és a Földön gonosz lelkek gyűjtésével tovább gyarapítja a vezetése alá rendelt sereget, amíg végül elérkezik az idő. Simmons ezután a Földön, egy bűzös sikátorban ébred s igen homályos emlékei vannak előző életéből. Eltorzult, bőr nélküli testét egy furcsa uniformis takarja, mely mint kiderül, maga is egy élő organizmus, a K7-Leetha. Egy nekroplazmából álló szimbióta, egyenesen a Pokolból, ami közvetlenül Simmons központi idegrendszeréhez  csatlakozik és amely egyenesen Simmons szintén nekroplazmából álló testéből táplálkozik. A köpeny és a láncok szintén a szimbióta részét képezik és a ruha eszméletlen viselőjét is megvédi az esetleges támadásoktól. Véges, pokolbéli erővel is rendelkezik, mellyel többek között emberi külsőt is felvehet. Spawn szájából számtalanszor elhangzik a mondat, miszerint: Nem ölheted meg azt, ami már amúgy is halott. Ami igaz is, egy alkalommal kitépik a szívét, de mivel esetében a szervek  semmiféle funkcióval nem rendelkeznek, ezért aztán nem veszi a szívére a dolgot.Spawn számára hamarosan kiderül, hogy halála és temetése óta 5 év telt el, egykori felesége Wanda a legjobb barátjához, Terry Fitzgerald-hoz ment feleségül és azóta már egy kislányuk is született, akinek Cyan a neve. Neki és feleségének sosem lehetett gyermeke ( ami a későbbiekben cáfolva lesz ) és szembesülve azzal, hogy egy torz lénnyé lett és hogy hirtelen felbukkanásával nem tehet tönkre egy boldog családot, a város sikátorainak egyikébe veti magát, ahol az ott székelő hajléktalanok befogadják. A későbbiekben királyukká választják, és a hajléktalanok saját, csontokból és hullákból álló trónt is emelnek neki. Spawn-t már csak a bosszú élteti, a bosszú Jason Wynn ellen, aki elrendelte a megölését és tönkretette az életét. Persze a helyzet korántsem ilyen „egyszerű”, Malebolgia nem felejti el emlékeztetni Spawn-t az alkura és ennek betartása érdekében egy másik pokolbéli teremtményt is  a Földre küld, hogy figyelje, egyszesmind felügyelje Spawn evilági tevékenységét, nevezetesen egy démont, a Bohócot. A Bohóc a későbbiekben egyik legádázabb nemezise lesz, aki még egykori családját sem kíméli. Spawn szembeszáll Malebolgiával és a szolgálat helyett igyekszik megvédeni az embereket, családját és a hajléktalanokat  a Pokol démonaitól, a gonoszságtól és az emberiségre törő szörnyűségektől. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy Spawn a jófiúk közé tartozik, ám mégsem mondhatjuk ezt, lévén sokszor csak önös érdekből cselekszik, tetteiért cserébe megváltást és megbocsátást remélve. Célja, hogy egyszer saját valójában visszatérhessen családjához, s hogy legjobb barátját eltávolítsa felesége mellől, nomeg hogy keresztbe tegyen a Pokol terveinek.  Persze jó dolgokat is véghezvisz, példának okáért egy szadista apa elől megment két gyereket, egy brutális gyerekgyilkost is a másvilágra küld ( aki később visszatér és több ember halálát okozza ). Két nyomozó, Sam és Twitch is bekapcsolódik a történetbe és vica versa segítik egymást Spawn-al. A Mennyországnak is megvannak a maguk szolgái, harcosai, s egy képzett harcost küldenek Spawn ellen, nevezetesen egy Angela nevű angyalt. Többször is összetűzésbe kerülnek egymással, míg végül egymás oldalán harcolnak tovább a Menny és a Pokol teremtményei ellen, felismervén, hogy az emberi életek mit sem számítanak a két oldalnak és hogy az emberek csupán feláldozható bábuk egy hatalmas sakktáblán.Az Apokalipszis és négy lovasa szükségszerűen eljön és Spawn  a Pokol és a Menny teremtményeivel harcolva, egyfajta harmadik félként megmenti az világot a pusztulástól, lezárva a Menny és a Pokol Földre nyíló kapuit. Persze semmi sem lehet  tökéletes és a Pokol új utak után kutat. Az már most látszik, hogy a történetvezetés brilliáns, mindig van valami apró csavar, az Apokalipszis pedig hatalmas eseménynek számít a történet folyamán. McFarlene rajzai szenzációsak, talán senkinek nincsenek olyan elborult ötletei, mint neki. A Spawn képregényekre jellemző a szokatlan keretezés, a változatos panelszámok vagy az egész oldalra kiterjedő, aprólékos rajzok. A brutalitás szükségszerű, egy ilyen sötét atmoszférájú, kegyetlen világban nincs mód finomkodásra. Spawn szokatlan karakter, életében kegyetlen ember volt, aki parancsra gyilkolt és aki, mint a későbbiekben kiderül, a saját feleségére is kezet emelt. Gyermeke is lehetett volna, ha nem üti meg úgy feleségét, hogy az elvetél. Mindezzel és a további, elfojtott emlékeivel szembesülve megváltást sem remélhet, a büntetése kegyetlen, ám jogos s ezt ő is érzi. A gonoszság és a jóság tehát nem csak a Pokol és a Menny örökéletű szembenállásában, hanem Spawn lelkében is megmutatkozik és kihat az egész történetre. Sokáig egyetlen kapcsolat a családjával Wanda vak nagyanyja, aki hiszi, hogy Simmons valójában egy angyal és hogy segíteni jött az emberiségnek. Sokszor a kettejük meghitt beszélgetése lendíti át Spawn-t a holtponton. Természetesen film is készült a képregény nyomán az Ivadék címmel 1997-ben, igaz igencsak vitatható eredménnyel, köszönhetően a már akkor is elmaradottnak számító speciális effekteknek és a gyenge színészi játéknak. 1997-ben hazánkban is kiadásra került Spawn képregény, amely azonban az Image Comics-al folytatott, megfeneklett tárgyalásoknak köszönhetően 1999-ben, 18 szám után megszűnt. Spawn mindenképpen érdekes, üde színfoltja a képregények világának. Ellentmondásokkal teli, késő 20. századi  karakter, aki  valamilyen morbid módon mégis kedvelhető.

Superman and Batman VS. Aliens and Predators

Nem állítok valótlant, ha azt mondom, képregény crossover-t írni talán az egyik legnehezebb dolog. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bár rengeteg van belőlük, igazán kiemelkedő alkotás csak igen kevés akad közöttük. Aki mégis crossover írására adja a fejét, annak több problémával is szembesülnie kell. Nem árt az egyes karaktereket alaposan megismerni és úgy általánosságban véve egy olyan sztorit kreálni, amelyben minden szereplő kellőképpen kibontakozhat, megmutathatja magát és egyik sem szorul a háttérbe. Ez tapasztalt, az évek során számtalanszor bizonyított íróknak is rendkívül nehéz feladat ( mint arra példát is láttok majd ), és bizony minnél több szereplőt mozgatnak a képregények,  annál nehezebb feladat elé állítja az íróját. Másrészt nem árt az egyes szereplők erkölcsi és morális értékrendjét összehangolni, kivéve persze ha ez áll a sztori középpontjában vagy ha az ebből kerekedő konfliktusra épül a történet. Amint látni fogjátok szokatlan, olykor bizarr párosításokban nincs hiány, s bizony a végeredmény is igen felemásra sikerül olykor-olykor. Van, amelyik nagyszerűen sikerült, van amelyik stílusgyakorlatnak is megteszi és olyan is akad, ami csupán elrettentő példaként állja meg a helyét.Batman/Spawn

Azzal mindenki tisztában van, hogy a magyarországi képregénykultúra és képregénykiadás gyakorlatilag a béka feneke alatt van. Ennek ugye több oka is van, de az egyes kiadók és a vásárlók nem megfelelő hozzáállása hibáztatható elsőként. Magyarországon igen későn, a ’80-as évek végén jelentek meg szuperhősös képregények, 1989-ben jelent meg az első Batman képregény, amely a Tim Burton rendezte első mozifilm képregényadaptációja volt. 1990. januárjától  folytatódtak a Sötét Lovag kalandjai, mely főként az amerikai Batman és a Detective Comics számaiból válogatott történetek voltak. ( az Alan Moore által írt Gyilkos tréfa is megjelent nálunk! )Időközben 1990-ben elindították  Superman önálló sorozatát is, amely 1990-1992 között futott. A sorozat kérészéletűnek bizonyult, s 18 szám után le is állították. Batman 25 szám után fuccsolt be, s a kiadó a két gyengén teljesítő sorozatot összevonta. A Superman és Batman cím alatt összesen 57 szám jelent meg, s mindegyik egy Batman és egy Superman történetet közölt, egészen 2001. decemberéig.  Pókember 1989. májusától jelenik meg nálunk, a Semic-Interprint gondozásában, hogy aztán 10 év és 127 szám múlva kényszerűen megszűnjön. Ezek a számok főként a The Amazing Spider-Man címből voltak válogatva, s a nálunk kiadott első szám valójában a 181. szám volt.  Válogatásról lévén szó  nem mindegyik szám  bizonyult jó választásnak, egyes számok igen unalmasak voltak és hát előfordult, hogy nem a legjobb sztorikat válogatták össze. Ennek ellenére igen jó időszak volt, a kiadó és a vevők is elégedettek voltak. 1997-ben hazánkban is kiadásra került Spawn képregény, amely aztán 1999-ben, 18 szám után szűnt meg. A ’90-es években tehát több próbálkozás is akadt, melyek közül említést érdemel még a Transformers és a Marvel Extra is.2001. májusában aztán a kiadó a fiatalabbaknak szóló sorozatba, az Ultimate Spider-Man kiadásába kezdett, amely 90 számot ért meg, s 2010. decemberében véget is ért. A minőség az első években igen jó volt, később azonban egyszerűen katasztrofálissá lett, a papír minősége gyakorlatilag a WC-papíréra hajazott, nem számítva a festéket, amely összefogta a szomszédos lapokat. Mindezek ellenére a rajongók ( többek között én is ) kitartottak és a sorozat lezárulhatott. Megemlítendő az olasz Panini kiadó, amely 2005. októbere és 2008. januárja között kísérletet tett a The Amazing Spider-Man folytatására, amely aztán végül 27 számot ért meg Hihetetlen Pókember címen. Ez a kiadó volt az, amelyről példát kellett volna vennie mindenkinek, hiszen a történetek is rendben voltak, ráadásul a minőség is ragyogó volt. A Panini más képregények kiadásával is megpróbálkozott, többek között az Újvilág Fantasztikus Négyes, az Újvilág X-Men és  a Rozsomák címekkel is, melyek azonban a gyenge eladások miatt rövidesen megszűntek. A Panini kiadó rövidesen elhagyta a magyar piacot ( tegyük hozzá, nem minden ok nélkül ) s távozásukkor a Kingpin kiadó adott ki képregényeket, igaz kötetes formátumban. 2010-ben az akkor már Adoc-Semic néven futó kiadó az Újvilág Pókember lefutása után úgy döntött, hogy nem kezd bele másik sorozatba, az Újvilág Pókember 2.szériáját a mangára hajazó rajzok miatt ugyanis vállalhatatlannak minősítették. ( pedig a sztorik nagyon jók és a rajzok stílusával is meglehetett volna barátkozni, persze a vásárlók hozzáállása.. ) Aztán a kiadó végül a Marvel Univerzum  Polgárháború története mellett döntött, amely összesen 2 számot ért meg, lévén a kiadó ellen csődeljárást indítottak s felszámolták azt. Az abszolút vesztesek természetesen a vásárlók voltak, hiszen volt olyan, aki teljes évre előfizetett a kiadványokra, de csak 2 számot kapott kézhez ( azt is hónapos késéssel, pedig az előfizetőknek gyakorlatilag hamarabb kellene megkapniuk az adott számot, minthogy az az újságárusoknál kapható, ez egyfajta vitathatatlan privilégiumuk ).Ez lett volna a kisebbik baj, viszont a kiadó megszűnése miatt az előfizetések is elúsztak és mindenki futhatott a pénze után ( igaz voltak olyanok, aki az előfizetés teljes díját régebbi számok megvásárlásával kiválthatták a kiadónál, ez mindenképpen korrekt lépés volt ). A Panini köszönte szépen, nem kér többet az itthoni vásárlókból, s gyakorlatilag a Kingpin kiadó vette át a Pókemberes vonalat, kötetek kiadásával igyekezve pótolni a hiányt. Batman történeteit a Képes Kiadó adta ki kötetes formátumban, s többek között a Hush-t is ők jelentették meg.  2 éve a helyzet gyakorlatilag bizonytalan a képregények piacán, havi, füzetes formátumú, újságárusi terjesztésű képregény kiadására egyetlen kiadó sem vetemedik, ami érthető, hiszen nagy a kockázat. A Kingpin kiadó jelenleg füzetes formátumban is ad ki képregényeket, igaz ezek újságárushoz nem kerülnek és kizárólag a kiadónál rendelhetők meg vagy fizethetők elő.Az évszámokat figyelve sokaknak feltűnhetett, hogy kicsiny hazánkban bizony a rendszerváltás utáni időszakban jelenhetett meg először szuperhősös képregény, s bizony a vásárlók hozzáállása miatt egyes sorozatok igen rövid életűnek bizonyultak. Számomra a Spawn megszűnése igazi érvágás volt, Pókemberé szintén. Bár gyerekkoromban talán nem értékeltem őket annyira. Tény, hogy a hozzáállás nagyon fontos, mind a kiadó, mind pedig a vásárlók részéről. Hazánkban a mangák épphogy elkezdték hódításukat, ami azért becsülendő, bár itt is lenne hová fejlődni még. Egyesek szerint a képregények olvasása gyerekes elfoglaltság, gyűjtésük pedig hobbinak sem elfogadható. Mások szerint sok a 800Ft ( füzetes kiadás esetében ), amit elkérnek értük, s amit még meg is értenék, ha nem tudnám, hogy manapság egy hamburger ára is 700Ft és az emberek többsége lelkiismeret furdalás nélkül ad ki 800Ft-ot egy doboz cigarettára. Be kell látni, hogy a képregény egy művészet, amivel munka van, amit meg kell írni, meg kell tervezni, meg kell rajzolni és amit honi kiadás esetén le kell fordítani. Ha ezt belátjuk, akkor már nem is tűnik soknak az a párszáz forint. Belátható időn belül nem fog változni ez a hozzáállás s bizony ez esetben nem túlzás azt mondani, hogy képregényfronton Magyarországhoz képest Amerika ( és a többi fejlettebb ország )  a lehetőségek hazája.

Következzen az Avatar Press, mely egy független amerikai  képregénykiadó vállalat, melyet 1996-ban William A. Christensen hozott létre, s amelynek székhelye az Illinois állambeli Rantoul.  Általánosságban elmondható, hogy felnőtteknek szóló kiadványokat ad ki, melyek főleg horror-témájú képregények. Többek között a Péntek 13, a Texasi láncfűrészes mészárlás, a Rémálom az Elm utcában, illetve George A. Romero örök klasszikusának, az Élőhalottak éjszakájának a jogai is a kiadónál vannak. A kiadott képregényekben olyan művészek működnek közre, mint a Transmetropolitan-t is jegyző Warren Ellis, a Megtorlót megreformáló Garth Ennis vagy éppenséggel Alan Moore, aki legutóbb Lovecraft-univerzumából merített történetével jelentkezett ( The Courtyard, Neonomicon ). A jelenleg is futó sorozatok közül hadd ajánljak párat:Az első a Crossed: Badlands, amely része egy nagyobb sorozatnak. A történet szerint a világon egy ragály, pusztító kór jelent meg, mely egyes emberekből a lehető legrosszabbat hozza ki, kontrollálhatatlan, vérengző vadállatok lesznek, s amely vér által terjed. A fertőzöttek arcán egy kereszt alakú seb éktelenkedik, innen a cím is. Igazi, keményvonalas, felnőtteknek szóló sorozat ez, amely telve van nyers brutalitással. A brutalitás ez esetben pedig szó szerint értendő, hiszen van itt minden, ami más képregényekben tabunak számít. Hogy csak párat említsek: halottgyalázás, nekrofília, (nemi)erőszak, kegyetlen gyilkosságok, emberi zsigerekből készített nyakbavaló, kannibalizmus. A sorozat írója, Garth Ennis nem fogja vissza magát, a kiadó pedig teret enged elképzeléseinek, ez esetben kegyetlen poszt-apokaliptikus rémlátomásának.A második a Stitched, amely nekem személy szerint nagyon tetszik. A történet szerint egy katonai osztag helikoptere lezuhan Afganisztán hegyvidékén. A túlélők útnak indulnak az ellenséges területen, s nemsokára ellenséges tálibokba botlanak, akik mellett fekete ruhás alakok által irányított élőholtak harcolnak. A zombik nem ismernek kegyelmet, a fegyverek nem ártanak nekik, egyetlen gyenge pontjuk az őket irányító rejtélyes, fekete ruhás alakok. Mint kiderül, a dolog mögött fekete mágia van, s a fekete ruhásokat és zombijaikat egy gerillacsoport feje bérelte fel a helyi lakosság megfélemlítésére és az ellenséges harcosok megölésére. Vérből és kegyetlenkedésből  tehát itt is van bőven, úgy látszik Garth Ennis fantáziája kiapadhatatlan ezen a téren.A harmadik a Ferals, melyet a kiváló, Eisner-díjas horror író David Lapham ( Stray Bullets ) jegyez.  A sztori szerint megmagyarázhatatlan, bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok tartják rettegésben egy kisváros lakóit. Látható indíték nincs, a holttesteket gyakorlatilag széttépték, a helyi közeg állattámadásra gyanakszik. Az események mögött vérfarkasok állnak, akik egy zárt közösséget hoztak létre az erdő mélyén és bármit megtesznek, hogy létezésük annak rendje és módja szerint titokban maradjon, akár emberi életek árán is megvédik a közösséget. Széttépett, szétmarcangolt holttestekből, vérből itt sincs hiány, a történet pedig igen jó. Várjuk a folytatást.

Az IDW Publishing egyike az 5 legnagyobb amerikai képregénykiadó vállalatnak. A rövidítés az Idea, Design Works szavakból ered s gyakorlatilag mindent elmond a kiadóról. A kiadót 1999-ben alapították és azóta számtalan képregénnyel, graphic novel-el, comic strip-el képviselteti magát a piacon. Leginkább horror-képregényeiről ismert, de számtalan népszerű sorozat jogai is nála vannak, úgy mint a Doctor Who,  True Blood, Transformers, Star Trek, CSI vagy a G.I Joe. Olyan írók és rajzolók dolgoznak a kiadónak, mint a 30 Days of Night-ot is jegyző Ben Templesmith és Steve Niles.  A befejezett és futó sorozatok/ művek közül a következőket ajánlanám:Az első a 30 Days of Night, mely egy 3 részes mini s amely a Templesmith-Niles páros keze munkáját dicséri. Bár 2002-es képregényről beszélünk, mégis mindmáig időtálló, már csak a sztori miatt is. A sztori egy alaszkai településen játszódik, melynek neve Barrow. A településen, mely egészen északon fekszik, 30 napig teljes sötétség uralkodik. Mikor beköszönt a hosszúra nyúlt éjszaka egy csapat vámpír kezdi  ostromolni a várost, elvágva minden menekülési  és segélykérési útvonalat, s szabályszerű vérengzést rendezve a városban. A seriff   maroknyi túlélővel az oldalán felveszi a harcot a vámpírok ellen s végül sikerül is kiűzni őket a városból, ám a seriff szörnyű árat fizet érte. Templesmith rajzai egyedülállóak és igen komor atmoszférát tudnak teremteni, jómagam talán a művészi firka mesterének nevezném. Ha tehetitek, vessetek rá egy pillantást. A képregényből 2007-ben filmet is rendeztek.A második a Singularity 7, amely szintén Ben Templesmith műve, bár itt a rajzokon kívül a sztorit is ő jegyzi. Egy 4 részes mini, mely 2004-ben jelent meg és amely egy poszt-apokaliptikus, disztópikus jövőbe kalauzol bennünket. A történet szerint a Földre egy meteorzápor kíséretében apró, idegen élőlények, úgynevezett nanitok érkeznek, melyek egyesülnek egy Bobby Hennigen nevű férfi agyával, aki így szerzett különleges erejét  teremtésre és építésre használja fel. Idővel azonban megőrül, s egyfajta istennek kikiálltva magát a nanitok erejének segítségével elpusztít minden élőt a Földön, a még élő embereket a földfelszín alá, rejtett városokba kényszerítve.  A nanitok minden szerves anyagot, élőlényt molekuláris szintre lebontanak-így tesznek az emberi  testekkel is, melyek ezáltal  megszűnnek létezni. Egyetlen élőlény létezhet a felszínen, a Gosiodo, mely félig ember, félig pedig nanit, vagyis gép. Feladatuk a Singularity ( voltaképp Bobby Hennigen, a kifejezést nem fordítom le ) védelme és a maradék ellenállók és felszín alatti városok felkutatása és elpusztítása. Léteznek úgynevezett Kiválasztottak, akik bár egyesültek a nanitokkal, nem szűntek meg embernek lenni, szabadon mozoghatnak a felszínen és a nanitoknak hála különféle képességek birtokába jutottak. Egy ilyen Kiválasztottakból álló csapat indul útnak, hogy felkutassa és elpusztítsa a Singularity-t, megmentve így az emberiséget a kihalástól. A sztori tehát nagyon érdekes, igen jól el lett találva, a rajzok pedig a 30 Days of  Night-ból már megszokott igényes „firkák”.A harmadik Richard Stark: Parker című novelláiból készült graphic novel, mely jelenleg a 3. részénél jár, s amelynek első kötete 2009-ben látott napvilágot, a legutóbbi pedig idén. Ez egy folytatásos sorozat, amelynek tagjai azért önmagukban is élvezhetőek és megállják a helyüket. A történetek főszereplője egy Parker nevű pasas, akinek a keresztnevére nem derül fény és aki főleg rablásokból tartja fenn magát. Egy sikeres akció után azonban társai és saját felesége is átvágják, a részesedést megtartják maguknak, őt magát pedig lelövik. Pontosabban azt hitték, hogy lelőtték, ugyanis sérüléséből felépülve visszatér s bosszúhadjárata során nem kíméli még egykori feleségét sem. Időközben a tőle lopott pénzt egy bűnszervezet befekteti, amit persze sikeresen visszaszerez, ám a szervezet üldözni kezdi s így kénytelen átműttetni az arcát és új személyazonosságot felvenni. Persze így is megtalálják.. A sztori tehát nagyon jó, izgalmas, a megvalósítás pedig külön dicséretet érdemel, Darwyn Cooke rajzai nagyszerűek.A negyedik a G.I Joe, amit szerintem sokaknak nem kell bemutatnom. A G.I Joe egy  különleges kommandó, amelynek tagjai speciálisan képzett, harcedzett katonák.  Többnyire rendkívül fontos, országokon átívelő bevetésekre szakosodtak. Tagjai többek között Scarlett, Duke és az ikonikusnak számító, képzett Arashikage klánbeli ninja Snake-Eyes ( Kígyószem ). A kommandó számos bűnszervezettel kerül összetűzésbe, mind közül a legveszélyesebb a Cobra. A Cobra legfőbb vezérét a közelmúltban egy G.I Joe tag lelőtte, s most   véres belháború dúl a klánok, bűnszervezetek között a Cobra vezetéséért. Az egyetlen probléma, hogy több cím is van a sorozaton belül ( G.I Joe: Cobra, G.I Joe: Cobra II, G.I Joe: Origins, G.I Joe: Snake Eyes ), s a teljes képet csak akkor kapjuk meg és látjuk át az eseményeket, ha az összeset elolvassuk. Figyelmesnek kell lenni, de megéri, mert a sztorik igen jók és akcióból is van bőven.

A Dark Horse Comics az Egyesült Államok egyik legnagyobb, független képregénykiadója, gyakorlatilag holtversenyben áll az Image Comics-al. Saját, szuperhősökkel telt univerzummal nem rendelkezik, így leginkább olyan képregényeiről ismert, melyek népszerű filmeken, sorozatokon alapulnak. Ilyen a Star Wars, a Buffy, a vámpírok réme vagy az Alien-franchise. Olyan sorozatokat is publikál, melyeknek szerzői joga az alkotók birtokában van. Ezek közé tartozik a Frank Miller által írt és rajzolt Sin City és 300, Mike Mignola Hellboy sorozata, Stan Sakai Usagi Yojimbo-ja, Otomo Kacuhiro Akirája és Gyermekálma  és  Michael Chabon The Escapist című sorozata is. A most futó sorozatok/ minik közül hadd ajánljak párat.Az első a Star Wars: Darth Vader and the Ghost Prison 5 részes sorozata, amely jelenleg a 3. részénél tart. Közvetlenül a Sithek Bosszúja után vagyunk, amikor is számtalan kadét indul el, hogy a Birodalom szolgálatába szegődjön. A Birodalom ellen merényletet kísérelnek meg, ami bár nem sikerül, az akció során az Uralkodó súlyos sérüléseket szenved. Darth Vader és egy nagyreményű, Birodalomhoz hű kadét kimenekítik és elrejtik az Uralkodót, s elindulnak  leszámolni az árulóval.A második a Star Wars: Blood Ties - Boba Fett is Dead, amely szintén 5 részes mini és amely jelenleg a 3. részénél jár. Boba Fett, a hírhedt fejvadász halott, egy csapat felbérelt zsoldos végzett vele. Vagy legalábbis azt hitték, hogy végeztek vele. Boba Fett él és virul, s elindul, hogy kiderítse, kinek állt érdekében eltenni őt láb alól. A történetbe bekapcsolódik féltestvére, aki segít neki kibogozni a szálakat valamint egy másik fejvadász is.A harmadik az Orchid, mely egy jelenleg is futó sorozat. A történet szerint a tengerek/ óceánok szintje megemelkedett, elöntve és pusztulásra ítélve a nagyvárosokat és az emberiség nagy részét. Egy új evolúciónak lehetünk tanúi, a genetikai kód megváltozott és rengeteg furcsa, veszélyes állat és növény vette birtokába a szárazföldet. Az emberek  új városokat hoztak létre és oda húzódtak a Rengeteg  és annak veszélyei elől. Az új világban a gazdagok és erősek lettek az elit, míg a szegények és a gyengék rabszolgasorban sínylődnek. Az új hatalom ellen egyesek lázadoznak és a lázadók egyik vezére, aki maszkot visel, különleges képességek birtokában van. Mint kiderül, eme képességek forrása maga a maszk, melyet  csak a kiválasztott vehet fel, más ember azonnal meghalna tőle. A történet főszereplője Orchid, aki prostiként tengeti életét ebben az új világban, mígnem belekeveredik a lázadók  ügyébe, egy kis csapat tagja lesz és a maszk is a birtokukba kerül. A történet nem rossz, egyfajta poszt-apokaliptikus jövőben játszódó izgalmas versenyfutás. Érdekessége, hogy a sztorit a Rage Against The Machine és az Audioslave ( mindkettő nagy kedvenc ) gitárosa, Tom Morello jegyzi, s akinek ez az első képregényes munkája.A negyedik a Dark Horse Presents, amely egy képregény antológia és amelyben kisebb vagy nagyobb, folytatásos  sztorik jelennek meg más-más íróktól.  Az írók közé tartoznak többek között Frank  Miller, Neil Adams, Paul Chadwick, s olyan hősök szerepelnek benne, mint Hellboy, Concrete vagy a 300-ból is ismert Xerxes. Bár a színvonal néha igen hullámzó, érdemes vetni rá egy pillantást, mert sok jó történet foglal benne helyet. A sorozat elnyerte a 2012-es év Legjobb Antológiájának járó Eisner-díjat, nem  érdemtelenül.

A sok szuperhősös képregény mellett nem árt néha komolyabb vizekre evezni, s szétnézni más kiadók kiadványainál is, az elmúlt időszakban én magam is ezt tettem. Az Image Comics  egy amerikai képregénykiadó vállalat, amelynek egyik alapítótagja Todd McFarlene, aki leginkább Spawn képregényeiről ismert. Általánosságban elmondható, hogy a kiadó főleg  a felnőtt, érettebb olvasóközönséget célozza meg kiadványaival, csakúgy, mint a Vertigo Comics. A jelenleg is futó sorozatok közül hadd mutassak be hármat, amelyek igen nagy hatással voltak rám és amelyeket csak ajánlani tudok.Az első a The Activity, mely egy szupertitkos kormányügynökség tagjairól, valamint titkos, országokon átívelő bevetéseikről szól. A csapat közvetlenül a Fehér Háznak tartozik felelősséggel, s ott vetik be őket, ahol egyéb szervezetek, mint például a CIA tehetetlen. A csapat tagjai megérik a pénzüket, mindegyikük speciálisan képzett ügynök, akik remekül működnek csapatban. Jelenleg a 7. résznél tart a sorozat, s mindegyik részben egy bevetésnek lehetünk tanúi, mely hol Afganisztánba, hol  Kongóba, hol Afrikába szólítja hőseinket. Mindegyik bevetés izgalmas, a helyszínek változatosak és a csapattagok  korábbi életébe is lassanként betekintést nyerhetünk.A másik a Thief of Thieves, melynek főszereplője Conrad Paulson, alias Redmond a jelenleg élő legprofibb tolvaj. Nincs olyan, amit ne tudna ellopni, ámbár magánélete romokban hever. Felesége elhagyta, a fia szintén tolvaj lett és bizony a hatóságok is nyomoznak utána, bár bizonyítani nem tudnak semmit sem. Egy profi tolvajokból álló csapat tagjaként tengeti életét, ám  az utolsó, nagy meló előtt hirtelen kilép a csapatból, hogy  rendbehozza darabokra hullott  életét. Ez azonban nem megy olyan könnyen,  mint amilyennek látszik, s kényszerűen visszatér ahhoz a szakmához, amihez a legjobban ért. A sorozat tehát a nem éppen törvényes "munka"/ szenvedély és a tisztes magánélet összeegyeztethetetlenségéről szól, igen izgalmas módon.A harmadik a Morning Glories, mely egy nagysikerű misztikus/ horror sorozat. 6 brilliáns, ámde problémás gyerek nyer felvételt a Morning Glory Akadémiára, a világ  legelitebb bentlakásos iskolájába. Persze az öröm nem mindenkinél felhőtlen, s nemsokára kiderül, hogy az iskola falai szörnyű, véres titkokat rejtenek, s bizony főszereplőink sem véletlenül kerültek be az iskolába. Kisvártatva előkerül az első hulla, megjelenik egy szellem és egy titokzatos férfi, aki minden szereplő életében komoly szerepet játszik és hát persze a tanárok is megmutatják igazi arcukat. A történetvezetés leginkább a Lost című sorozatra hajaz, sok a visszatekintés az egyes szereplők életébe, s akárcsak a szigeten, az iskola falain belül sincs hiány megoldandó, furcsa rejtélyekből.

DC Comics

Előre leszögezném, hogy a kedvenc képregényhőseim főszereplésével készült filmekkel szemben mindmáig igen kritikus vagyok. A 2002-ben bemutatott és Sam Raimi által rendezett Pókember-t számtalanszor volt szerencsém látni, és habár a trilógia zárófejezetével nem voltam teljes mértékben  megelégedve ( ahogy velem együtt rengeteg rajongó sem, lévén a stúdió nyomása miatt a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka elv érvényesült ), az első két film kellemes csalódást  és ugyanilyen jelzővel illethető perceket okozott. Elérkezett 2012 nyara és a reboot-ként, hatalmas hype-al beharangozott A Csodálatos Pókember-t nem hagyhattam ki, lévén egyik kedvenc szuperhősömről van szó.Eleve szkeptikus voltam az egésszel kapcsolatban, és megtekintés előtt számtalanszor feltettem  magamnak a kérdést: Kell ez nekem egyáltalán? Laza 120 percnyi szenvedés után végre elmondhatom, hogy nem s bizony úgy hiányzott eme reboot, mint mókusnak az erdőtűz. A félreértések elkerülése végett mondom, nem a főszereplő Andrew Garfield-al van gondom. Tehetséges színésznek tartom, aki előtt még ott a jövő, de ebben a filmben egyszerűen nem bontakozhatott ki igazán, nem csillogtathatta meg igazi színészi képességét. Aki megnézi ezen 2 órás filmet, az valójában nem kap mást, mint egy hatásvadász, amcsi, egyszernézős popcornmozit, melyet leginkább a 8 évesek élveznek. Ezzel nem is lenne probléma, viszont ezt elvileg komolyan gondolták a srácok. Maga a sztori Peter Parker Pókemberré válásáról és az önmagát kísérleti alanyként Gyíkká avanzsáló Conners doki Pókemberrel való hadakozásáról szól, egyébiránt  igen kiszámítható módon. No persze szerelmi szál  nélkül mit sem ér az egész, ehhez ott van nekünk Gwen Stacy, Póki elsőszámú szerelme, akit bár Emma Stone alakít, mégsem sikerül igazán megkedvelni, férfi létemre talán a rövid, combokat villantó szoknya és a magasszárú csizma ragadt meg belőle. Conners doki Gyíkként sem rémisztő, ráadásul a képregénnyel szöges ellentétben  átalakuláskor nemhogy butább, sokkal inkább okosabb lesz ( nesze nekünk evolúció ). Persze modernizálni kell kedvenc szuperhőseinket, néhol ez gyakorlatilag elengedhetetlen ( lásd Vasember ), kedvenc Pókunknál azonban ez sajnálatosan nem működik. Nagyon nem. Peter Parker, mint a tipikus, gördeszkázó, amcsi  tini? Gwen Stacy, mint éltanuló és gyakorló kutató? Egyszerűen nevetséges és bár a képregényektől el lehet rugaszkodni, vannak azonban olyan dolgok, amelyekhez nem illik nyúlni. A látványvilág, mint élvezeti faktor szükségszerűen sok mindenen javít, akárcsak a 3D-s megjelenés, de a világot akkor sem váltja meg. Martin Sheen-t egy az egyben felesleges volt Ben bácsi szerepére szerződtetni, lévén nem tud bizonyítani és halála mindennek nevezhető, csak éppen drámainak nem. Ráadásul Ben bácsi egymondatos bölcsessége sem hangzik el ( a nagy erővel nagy felelősség jár ), s helyette valami teljesen kiforgatott, bugyuta szöveget kapunk az arcunkba. Az igen fiatal! May néni-t már meg sem említem negatívumként, aki mintha nem is lenne, teljesen érdektelen a cselekmény szempontjából.Nem tudom, mennyivel is szálltak be a büdzsé-be a telefongyártók, de enyhén szólva pofátlanságnak és felháborítónak tartom a mobilok reklámozását. Mert bizony mobilból van itt  bőven, mobiloznak itt, mobiloznak ott, Pókember éppenséggel egy kiadós esti Gyíkverés előtt is ( rossz az, aki rosszra gondol ) ezerrel nyomja noname okostelefonján  a játékot. Már a képregényekből is megszokhattuk, hogy  Pókember valódi arcát féltőn elrejti a kíváncsi szemek elől, hiszen ha ellenségei tudomást szereznek valódi kilétéről, bizony jaj a családtagoknak és a rokonoknak. Na kérem szépen, ezt itt jelen film esetében el lehet felejteni, hiszen Falmászónk arcát csupán az nem látja, aki nem akarja vagy túl bamba hozzá. Stan Lee vendégszereplését már megszokhattuk a korábbi szuperhős-mozikban is, hacsak  egy  kicsinyke szerep erejéig is. Itt sincs ez másképp, bár  ez a bunyó kellős közepén  komolyzenét hallgató könyvtáros szerepkör nem sikerült a legjobbra. Nem is értem, hogy miért bízták meg a rendezéssel Marc Webb-et, aki bár igen sok videóklippet rendezett, hosszabb  filmet csupán egyet jegyez. A videóklipp és az egész estés mozifilm azért nem ugyanaz a kategória, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy  a rengeteg trükk és számítógépes animáció sem mentheti meg a filmet és amely igen nehezen indul, hogy aztán hamar kifulladjon. Sajnos egy újabb hollywood-i tömegtermékkel gazdagodtunk, ami alaposan a földbe döngöli Pókember nevét még az elszántabb rajongók körében is és amelynek látható célja  csupán a megfelelő bevétel elérése volt. Az IMDb értékeléseivel sem feltétlenül értek egyet, hiszen ez az alkotás jelenleg 7.6 ponton áll, összehasonlításképpen a 2002-es film 7.4 ponton. Gyanítom, hogy megy még ez majd lentebb is. Addig is egyéni, szubjektív pontozásom alapján ez bizony: 6/10. Kár érte…