A képregényblog
https://napicomx.blog.hu/atom
blfr5@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://napicomx.blog.hu/2013/07/21/star_wars_omnibus_wild_space_vol_1_tpb
Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
2013-07-21T13:41:08+02:00
2013-07-21T13:41:08+02:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">George Lucas minden bizonnyal a 20. század egyik legnagyobb látnoka s egyben egyik legnagyobb mesélője is, aki nemcsak a könnyedebbnek szánt kalandfilmeket (Indiana Jones), hanem a lehengerlő látványvilágú sci-fi filmeket (Star Wars) is népszerűvé tette, nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek számára is, s eme filmek rendezésével gyakorlatilag végleg beírta magát a filmkészítők halhatatlan nagyjai közé, bárki bármit is mondjon. Én viszonylag későn, 7-8 évesen láttam először az „eredeti” trilógiát, addig csupán meglehetősen kérdőn és zavartan tekintettem arra, aki kiejtette a jedi, halálcsillag, netán Darth Vader szavakat. No persze akkoriban még a jó öreg VHS kazettán sikerült megtekintenem a filmeket, rossz minőségű kalózkiadványként, de már akkor is hatással volt rám. Ez mind a mai napig így van, számtalanszor megtekintettem már a trilógiát és mindig hatást gyakorol az emberre, nem igazán tudom megunni, pedig már nemcsak a történések időbeli sorrendjét, de lassan már a párbeszédeket is kívülről tudom. És mégis szívesen merülök el újra és újra ebben a világban, akarom mondani univerzumban.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/swluke.jpg" alt="swluke.jpg" class="imgnotext" />Mert anno Lucas olyat tett, amit csak kevesen mondhatnak el magukról, nevezetesen létrehozott egy olyan univerzumot, ami tetszés szerint bővíthető, mehetünk előre vagy hátra az időben, két esemény, bármily közelinek tűnik is, tetszés szerint bővíthető közbeeső történésekkel. Vannak olyan történések, melyeknek fix időpontja van, de ezek mellett párhuzamosan is történhetnek események, s bizonyos események megtörténte valamilyen módon hatással van egy másik eseményre vagy annak bekövetkeztére. A hatás-visszahatás elve tehát itt is működik, s maga a történetvezetés sem lináris illetve kötött, hiszen éppen elég teret enged a fantáziának. Ezt a Star Wars sagára oly jellemző alkotói szabadságot vehetjük észre a könyvek és képregények esetében is, s utóbbi éppen azzal tűnik ki, hogy képes elvonatkoztatni a főszáltól és egy laikus számára kevésbé érdekfeszítő és fontosnak tartott események bemutatására illetve dokumentálására is alkalmas, kibővítve, kerekebbé, s ez által hihetőbbé téve ezt az amúgy hihetetlen világot. Ez év májusában a Dark Horse kiadó hiánypótló kiadványt jelentetett meg Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 címmel, melyben több olyan történet is helyet kapott, amely eddig önálló nyomtatásban nem jelent meg illetve csupán régi, ’70-es évekbeli, már nem létező újságokban, netán müzlis dobozok hátulján találkozhattak vele az azóta már felnőtt amerikai kiskamaszok, merthogy mondanom sem kell, Európában ezek meg sem jelentek. Az eseményeket időben jórészt az Új remény és a Birodalom visszavág című filmek között helyezhetjük el, s rendkívül okosan felépített, változatos történeteket válogattak össze az olvasóknak. A Halálcsillag felrobbantása reményt kelt az elnyomottak szívében, s Luke a felkelés egyik emblematikus személyévé válik. A Birodalom visszavág története a Hoth bolygón folytatódik, a lázadók a Galaktikus Birodalom elől menekülve ott rendezik be főhadiszállásukat. Az eltelt idő alatti eseményekről viszont semmit sem tudunk, s ezt igyekszik pótolni eme történetek zöme, melyben megismerhetjük többek között Luke Halálcsillag felrobbantása utáni első napjainak történetét, a lázadók Hoth bolygón történő berendezkedését, nem számítva egy birodalmi kém leleplezését a lázadók között. Két történetet külön kiemelnék, melyek személyes kedvenceimmé váltak. A Halálcsillag felrobbantása után Luke titokban elrepül annak űrben keringő romjaihoz, ahol is kiderül, nincs egyedül, ugyanis egy eltévedt birodalmi Tie Fighter, és annak pilótája is feltűnik a színen, aki a nagy csatában elszakadt a fő rajtól és most, mit sem sejtve tér vissza az épnek hitt Halálcsillaghoz. Kettejük harca elkerülhetetlenné válik, s lezuhanva a legközelebbi bolygón, immár a szárazföldön folyik az élet-halál harc, amely egyikőjük halálával érhet csak véget. Természetesen olyan történet sem maradhatott ki, melyben Darth Vader a központi figura, s amelyet maga Alan Moore írt. Ezen történet alapfelvetése a lelkiismeret, jobban mondva annak teljes hiánya a Sötét oldal szolgálóiban. Ez a két remekbe szabott történet persze kiragadott példa volt, igazi kuriózumnak számítanak az első 3-D Star Wars képregények is, melyben Luke visszatér a Tatooine-ra, s a meggyilkolt családjának farmját próbálja jobb kezekbe adni, hogy örökségük méltó módon fennmaradjon.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/swluke1.jpg" alt="swluke1.jpg" class="imgnotext" />A történetek során persze feltűnik a gyakran akadékoskodó és zsörtölődő Leia hercegnő, az elmaradhatatlan C3-PO és R2-D2 droid duó, kedvelt csempészünk, Han Solo és hát természetesen az elmaradhatatlan Chewbacca is, hogy kettejük párbeszédei és szarkasztikus megjegyzései önkéntelenül mosolyt csaljanak az arcunkra. A változatosságra tehát nem lehet panasz, a történetek olykor nagy horderejűek, és aki szereti a Star Wars univerzumot, az csak még jobban megszereti, e felől semmi kétségem. A megvalósítás szintén dicséretet érdemel, számtalan rajzoló és kihúzó működött közre, úgy, mint Alan Davis, Steve Mitchell, Carmine Infantino és még sokan mások. A kötet összesen mintegy 460 oldalra rúg, Star Wars rajongóknak erősen kötelező, aki pedig csupán érdekességet keres, az is tegyen vele egy próbát. Minden tekintetben megéri.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F21%2Fstar_wars_omnibus_wild_space_vol_1_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F21%2Fstar_wars_omnibus_wild_space_vol_1_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F21%2Fstar_wars_omnibus_wild_space_vol_1_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/07/21/star_wars_omnibus_wild_space_vol_1_tpb#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5416326" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/swluke.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/07/07/the_lone_ranger_omnibus_tpb
The Lone Ranger Omnibus Vol. 1 (TPB)
2013-07-07T11:25:11+02:00
2013-07-07T11:25:11+02:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Amerikai hős, amerikai jelkép, az amerikai kultúra halhatatlan ikonja. Valahogy így határozhatnánk meg, mit is jelent hazájában John Reid, ismertebb nevén a magányos lovas. Az a jelkép, aki 1933-ban indult hódító útjára először a rádióban, majd képregényekben, TV-filmekben és sorozatokban is nagy sikert aratva. 2006-ban a Dynamite Entertainment gondolt egy merészet, leporolta az alapötletet s útjának indította a magányos lovas legújabb, önálló képregény sorozatát, mely eleddig 25 részig futott, igaz ez idő alatt több díjat is sikerült bezsebelnie. A kiadó mindezt együtt is kiadta The Lone Ranger Omnibus címet viselő gyűjteményes kötetében, melyben még egy plusz történet is helyet kapott, igaz, ez nem szerves része a főszálnak. Jómagam sosem rajongtam a western filmekért, persze a klasszikusnak számító filmeken én is átrágtam magam s van némi fogalmam a műfaj sajátságairól. Az alapötlet felszínességét, tekintve, hogy az 1933-ban született, nem rovom fel a képregénynek, de szó nélkül sem mehetek el mellette, lévén az azóta eltelt 70 év alatt gyakorlatilag mit sem változott. 1869-et írunk s a messzi Vadnyugaton találjuk hősünket, aki Texas Ranger apjával, bátyjával és bajtársaikkal nyargalnak sietve egy keresett bűnöző feltételezett rejtekhelye felé. Egy szűk kanyonba érve azonban váratlanul megtámadják őket, szabályos kivégzésnek lehetünk tanúi, mely során John Reid kivételével mindenkivel végeznek.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/loneranger.jpg" alt="loneranger.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Maga John is igen súlyos sérüléseket szenved, ám amikor a banditák szeretteinek holttestei között ráakadva megpróbálják végleg eltenni láb alól, egy indián közbelépve megmenti őt s elcipeli rejtekhelyéhez, ahol kioperálja belőle a golyókat, s úgy általában véve talpra állítja. Reid felébredve szembesül a történtekkel, köszönetet mondd indián megmentőjének, akit nemes egyszerűséggel Tonto-nak hívnak, s bosszút esküszik családtagjai sírjánál. Tonto sikeresen megmentette felszerelését, s mivel véleménye szerint nem egyszerű rablás áll a gyilkosságok hátterében azt javasolja, hogy Reid maradjon halott, s rejtse arcát álarc mögé, mintegy elrejtve valódi kilétét ellenségei elől. Reid végképp felépülve, egy ezüstbánya mélyén felépítve rejtekhelyét készül a bosszúra, melyben Tonto is segítségére lesz. Mindeközben egy hivatásos bérgyilkos sorra gyilkolja az elhunyt rangerek családtagjait, s Reid egy hófehér paripa, Silver hátán, oldalán Tonto-val igyekszik megmenteni bátyja, Dan feleségét és gyermekét, s mindeközben igyekszik kideríteni, kinek is állt szándékában a Texas Rangerek meggyilkolása. Mint látható, az alapötlet elég sekélyes, a gyilkosság s az ebből fakadó bosszú, mint olyan egy jól bevált dramaturgiai tényező, melyet már számtalanszor láthattunk egyaránt filmekben, képregényekben, de irodalmi művekben is. Ahogy haladunk előre a képregényben, úgy bukkannak fel előttünk a történet hiányosságai illetve az a rengeteg klisé, mellyel fogyaszthatóvá próbálják azt tenni. Mert maga a történet egy kliséhalmaz, jól bevált recept alapján, amivel különösebb probléma nem is lenne, ha beváltaná a hozzá fűzött reményeket, nevezetesen, hogy képes hosszú ideig fenntartani az ember érdeklődését. De amíg a több, mint 600 oldal elolvasása után eljutunk a várva várt végkifejletig rengetegszer fogjuk azt érezni, mintha az idegeinkkel és a türelmünkkel játszanának. Nem csak a történet felszínes, de bizony a karakterek is, annak ellenére, hogy nem is vártam regénybe illő jellemábrázolást. Reid előtt csak a bosszú lebeg, annyira azonosul az álarcos jótevővel, hogy sem evéshez, sem alváshoz nem veszi le a maszkját, ami elég erőltetettnek hat. Bátyja helyett próbál meg apja lenni annak fiának, ám mint oly sok minden, ez sem működik tökéletesen. Tonto jelleme, ha lehet ezt mondani, még ennél is gyengébben lett ábrázolva, gyakorlatilag semmit sem tudunk meg róla, igazából megkedvelni sem tudjuk. Nem tudjuk meg, hogy miért van egyedül, hogy hogyan került a vérengzés színhelyére s hogy miért is mentett meg bennünket, tehát a tulajdonképpeni motivációját, tetteinek mozgatórugóját. Persze mondhatnánk, hogy csupa emberszeretetből mentett meg minket és csatlakozott hozzánk, jó mentorhoz illően, ám figyelembe véve, hogy az 1870-es években, a kegyetlenségéről híres Vadnyugaton járunk, nos, ez elég hihetetlennek hangzik. Persze előbb-utóbb találkozik saját törzsével is, de itt sem derül ki semmi érdemleges, miért is hagyta ott őket, mely törzs egyébként igen megbocsátó ez ügyben. Meglepetésre a történet főgonosza sokkal jobban lett kidolgozva a főhősnél, de itt is felbukkannak azok a fránya, egyébiránt jól bejáratott frázisok: kegyetlen, iszákos apa, még kegyetlenebb élet, mindez megspékelve némi pszichopata elmebajjal. A mellékszereplők, ha lehet, még ennyire sincsenek kidolgozva, s lehetetlen nem észrevenni bizonyos analógiákat, melyek bizonyos karaktereket érintenek: egy orvos, aki nőket gyilkol brutális módszerrel (Hasfelmetsző Jack?), vagy a seriff, a törvény megbízható, lojális embere, aki segíti álarcos hősünket (Tom Gordon?). A sorozat írója, Brett Matthews tehát nem vitte túlzásba a helyzet felvázolását, sem a jellemábrázolást, ami egy ilyen, kegyetlen gyilkosságot követő bosszúra épülő történetben azért igen fájó pont tud lenni. A brazil művész, Sergio Cariello rajzai is néminemű visszafogottságról tesznek tanúbizonyságot, mintha nem tudta volna eldönteni, mit is akar tulajdonképpen ábrázolni. A vadnyugati táj, a lenyugvó nap, a porban nyargaló csatakos lovak látványa tényleg szép, ám túl sok a közeli arcokról készült rajz, nem értem, miért nem lehetett más nézőpontból ábrázolni egyes helyzeteket. A Vadnyugat, mint tudjuk, az ott élők kegyetlenségéről és az érzelemmentességéről ismeretes, s ez megfelelően is lett ábrázolva, véres, brutális leszámolások, nem számítva a főgonosz, Butch Cavendish tetteit illetve az utána maradó hullahegyeket, szó szerint értve.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/loneranger1.jpg" alt="loneranger1.jpg" class="imgnotext" />A sorozat legnagyobb hibája éppenséggel annak középszerűsége, hiszen egyszerűen nem tud túlnőni önmagán, bár eme középszerűséget is figyelembe véve elmondható, hogy a képregény s maga a sorozat a jobbak közül való. A nemsokára mozikba kerülő azonos című film valószínűleg ebből a sorozatból is meríteni fog, s ismerve Gore Verbinski-t és eddigi munkásságát, akcióban, kalandban és poénokban sem lesz hiány. A film bemutatója alapján borítékolható a teltházas mozi, ám valószínűleg a filmet nem a történet, sokkal inkább a látványvilág, nomeg a Tonto szerepében tetszelgő Johnny Depp, s annak poénosnak szánt megnyilvánulásai viszik majd el a hátukon. Aki egy könnyednek szánt, kalandos vadnyugati környezetbe ágyazott bosszúhadjárat olvasása után érez ellenállhatatlan kényszert, netán a film megtekintése előtt szeretne megismerkedni az alapszituációval és a szereplőkkel annak bátran ajánlom a fent említett képregényt. Aki összetett, csavaros történetre, netán kiemelkedő művészi megvalósításra vágyik, az nyugodtan kihagyhatja, valószínűleg nem ez lesz a kedvenc képregénye.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F07%2Fthe_lone_ranger_omnibus_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F07%2Fthe_lone_ranger_omnibus_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F07%2Fthe_lone_ranger_omnibus_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Lone Ranger Omnibus Vol. 1 (TPB)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/07/07/the_lone_ranger_omnibus_tpb#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5394363" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/loneranger.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/07/06/hellblazer_original_sins_tpb
Hellblazer: Original Sins (TPB)
2013-07-06T13:46:32+02:00
2013-07-06T13:46:32+02:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Kisgyermekként, ahogy az általában lenni szokott, az ember megismerkedik a tiltott gyümölcs fogalmával, s előbb-utóbb bizony rájön, hogy amit a szülők a legjobban tiltanak, azt mintha épp neki találták volna ki. Hiszen ki ne nézett volna gyermekkorában horrorfilmeket, melyekre nemegyszer a polcok sötét, eldugott sarkaiban bukkant rá, amikor a szülők éppen dolgoztak, s bár már sokszor a cím elolvasása után eszébe ötlik, hogy bizony álmatlan éjszakákat is okozhat a jó öreg VHS kazettán lévő, sokszor erősen ZS kategóriájú film megtekintése, ez ott, abban a pillanatban igen csekély jelentőségűnek tűnik. S aki így nőtt fel a ’80-as, ’90-es években, s a későbbiek során felnőve a képregényművészet iránt is érdeklődik, előbb-utóbb bizony a mainstream képregények mellett a felnőtteknek szóló képregényeket is kezébe veszi, s elégedetten veszi tudomásul, hogy bizony rajzolva is lehet maradandót, egyszersmind sokkolót alkotni, s nem csak a mozgókép alkalmas arra, hogy rémületet, s feszült hangulatot keltsen. A kiadók szempontjából a felnőtteknek szóló képregények megjelentetése sohasem volt túlzottan nyereséges, hiszen szűkebb rétegnek szólnak, s ráadásul mindmáig jelent néminemű kockázatot egy újabb sorozat beindítása. Ebből adódóan a két nagy óriás, a DC és a Marvel inkább a mainstream irányzatra épít, s a szűkebb közönségnek szánt képregényeket a kisebb, netán független kiadók vállalják magukra, s vannak olyanok is, melyek éppen a felnőtt közönséget célozzák meg kiadványaikkal. Ilyen kiadó a Vertigo is, mely a DC leányvállalataként működik, s melynek gondozásában nem egy felnőtteknek szóló képregény (Sandman, Preacher, Hellblazer) jelent meg a ’90-es években.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/Hellblazer.jpg" alt="Hellblazer.jpg" class="imgnotext" />A Hellblazer sorozata több szempontból is érdekes, s a főszereplő, John Constantine személye is igen megosztó tud lenni. Constantine a Swamp Thing sorozatában (pontosabban annak 1985. júniusi 37. számában) bukkant fel először, mint mellékszereplő, nem sokkal később azonban a kiadó úgy vélte, hogy a karakter bizony megérett egy saját sorozatra. Az Alan Moore és Jamie Delano alkotta karakter 1988 januárjában debütált önálló sorozatával, s bedobva a mélyvízbe rögtön egy kétrészes történetben találkozhatunk vele. A sorozat eredeti címe Hellraiser lett volna, ám Clive Barker azonos, egy évvel korábban, tehát 1987-ben megjelent filmje okán a kiadónak az azonosság elkerülése végett meg kellett változtatnia a címet, ami így végül Hellblazer-re módosult. A sorozat írója, Jamie Delano nem vesződik a főszereplő bemutatásával, a helyzet felvázolásával, a történet szájbarágós előkészítésével, a mellékszereplők részletekbe menő jellemzésével, okkult nyomozóját rögtön a dolgok sűrűjében találjuk, s a kezdő, dupla részes történetben fokozatosan tudunk meg egyre többet róla, ugyanakkor épp eléggé keveset ahhoz, hogy a későbbiek folyamán is érdekes maradjon. A Vertigo 1993-ban megjelent Hellblazer: Original Sins című gyűjteményes kötetében a sorozat első 9 részét találjuk, melyek Constantine kezdeti éveinek eseményeit mesélik el, s vehetjük mindezt egyfajta kedvcsinálónak is. A kezdeti történetek hihetetlen módon lettek kidolgozva, Delano okosan építgeti karakterét, aki valamilyen morbid módon mindig belecsöppen az események kellős közepébe, s hideg fejjel, higgadtan, rémálmoktól üldözve igyekszik megoldást találni a problémára. A világ, amely körülveszi ugyancsak rémálomszerű, démonok, a jó és a rossz állandó harca, az emberi gyarlóság és kegyetlenség mind-mind része az alkohollal és dohányfüsttel telt világának, s Johnt az események olykor kegyetlen döntésekre kényszerítik. Ezek a döntések, s a rá háruló felelősség azonban lassan felemésztik belülről, az összeroppanás szélén álló Contantine-t azonban valami belső akarat hajtja, viszi előre megmagyarázhatatlanul. Johnnak nincsenek egészséges kapcsolatai, a szerelmi életét is áthatja az üresség érzése, barátai és ismerősei sorban hullanak mellőle, s álmaiban, alkohol fűtötte mámorában vissza-visszatérnek kísérteni, s szemrehányást tenni neki. Barátait érzelemmentesen képes feláldozni, s gyakran saját, önnön félelmeivel sem képes szembenézni. Az első 9 történet során tehát fokozatosan ismerjük meg főhősünket s az őt körülvevő kegyetlen világot, melyben hol egy démon üldözte barátján (Hunger), hol a pszichopata sorozatgyilkos által elrabolt unokahúgán (Waiting for the Man), hol egy térben és időben elveszett városon (When Johnny Comes Marching Home), hol saját, belső démonjaival küzdve saját magán (Shot To Hell) próbál meg segíteni sajátos eszközeivel, módszereivel. Az Original Sins című gyűjteményes kötetet elolvasva minden olvasó eldöntheti, hogyan is tovább. Ezen történeteket elolvasva ugyanis vagy megszereti az ember a sorozatot, s az azt körüllengő atmoszférát, vagy nem, s örökre elkerüli az egész sorozatot. Ami számomra igazán kiemelkedővé teszi a Hellblazer-t, az a főszereplő, Constantine személye, a tulajdonképpeni megosztó, szánandó mivolta, s a sorozat egyedi hangulata. Mert ez az a sötét, baljós, rémisztő, depresszív atmoszféra az, mely körüllengi az egyes történeteket, s amely alapvetően meghatározza az olvasónak a sorozathoz fűződő viszonyát. Azok, akiket sosem érdekelt a misztikum, az okkult dolgok, vagy akik ez iránt kevésbé fogékonyak, nos, azok jobb, ha elkerülik Constantine-t, mert nemhogy nem fogják megkedvelni a képregényt, de teljesen kiábrándulnak belőle.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/Hellblazer021.jpg" alt="Hellblazer021.jpg" class="imgnotext" />Éppen ezért zseniális számomra az egész sorozat, s éppen ezért szól csupán egy szűkebb, felnőtt rétegnek. A felnőtt szót érdemes kihangsúlyozni, hiszen a történetek során a nemi erőszak, a brutalitás, a kéjgyilkosság, a különféle szekták, vallási fanatizmus és a rasszizmus is terítékre kerül, mindez sokszor kellő részletességgel ábrázolva, s igen sokszor tabuktól mentesen. A rajzokat készítő brit John Ridgway méltó társa volt Delano-nak, hiszen a rajzok, nincs rá jobb szó, szenzációsak. Kellő részletességgel lettek megalkotva, s a komor, rémisztő, sötét, depresszív hangulat szinte átüt az oldalakról, melyekhez természetesen a színhasználat is kellő mértékben hozzájárul. Az érzelmek megjelenítése külön dicséretet érdemel, az iszonytató rémület, a döbbenet, a kétségbeesés mind-mind szinte kézzel foghatóak, a sötétség is mintegy tapintható. A John-t kísértő rémálmok valóban rémisztőek, fullasztóak, s a filmszerűen pergő, kihangsúlyozott események kétoldalas, változatos panelekbe ágyazott megvalósítása szintén dicséretes s elismerésre méltó. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy aki a 2005-ben megjelent Constantine, a démonvadász című képregény adaptáció után kezd neki az eredeti képregénynek, az valószínűleg csalódni fog benne, hiszen a filmben pont az nincs benne, ami az egész sorozatot kiemeli a horror képregények mezőnyéből, ez a dolog pedig a hangulat. S mind tudjuk, hogy a hangulat, mint eszköz egy jó rémtörténet legfőbb ismérve.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F06%2Fhellblazer_original_sins_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F06%2Fhellblazer_original_sins_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F07%2F06%2Fhellblazer_original_sins_tpb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hellblazer: Original Sins (TPB)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/07/06/hellblazer_original_sins_tpb#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5393488" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/Hellblazer.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/04/26/bemutatom_john_romita_sr
Bemutatom: John Romita Sr.
2013-04-26T12:45:49+02:00
2013-04-26T12:45:49+02:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">John Romita a képregényművészek nagy öregjei közé tartozik, s igen nehéz elfogultságmentesen írni róla, lévén az egyik kedvenc rajzolóm közé tartozik. John Romita Sr. 1930. január 24.-én látta meg a napvilágot New York városának Brooklyn negyedében. Apja pék volt, s a család olasz felmenőkkel büszkélkedhet. 1947-ben diplomázott a manhattan-i Iparművészeti Főiskolán, ahol is tanárai között neves könyvillusztrátorokat találunk. A képregényművészek közül hatást gyakoroltak rá és művészetére többek között Milton Caniff, Alex Toth és Carmine Infantino. Romita 1949-ben ismerkedett meg a képregényművészettel a Famous Funnies néhány száma révén, melyek végül kiadatlanok maradtak. Ezek után egy new york-i cégnek dolgozott, s egy véletlen találkozásnak köszönhetően Lester Zakarin munkát ajánlott neki: más nevén kiadott műveket kellett rajzolnia, meglehetősen kellemes összegért cserébe. Romita elfogadta a visszautasíthatatlan ajánlatot, lévén egy oldal megrajzolásával annyi pénzt keresett, mint korábban egyheti munkájával a cégnél. A Timely Comics számára rajzolt munkái révén lehetősége adódott személyesen is találkozni a kiadó akkori elnökével, Stan Lee-vel. Persze semmi sem tarthat örökké, s a Zakarinnal való közös munka 1951 tavaszán véget ért, amikor is Romita bevonult az Amerikai Egyesült Államok hadseregébe. A new york-i öbölben lévő szigeten állomásozott, ahol is a tábor művészeti vezetője toborzási plakátok rajzolásával bízta meg. Szolgálaton kívül, elhagyva a bázist Manhattan-be utazott, ahol az Empire State Building tornyában felkereste Stan Lee irodáját.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/romitalee.jpg" alt="romitalee.jpg" class="imgnotext" />Itt aztán munkát kért, hiszen szeretett volna a saját neve alatt is képregényeket rajzolni, s egy négy oldalas történet megrajzolásával kezdetét vette végre saját, önálló karrierje. Romita számos műfajban alkotott ekkoriban, melyek között horror, háborús és romantikus történeteket is találunk. Legjelentősebb munkája ekkoriban az újjáélesztett Amerika Kapitány néhány száma, valamint az első, afroamerikai karakter, Waku történetei voltak. Az 1950-es évek közepétől több munkát kapott a DC Comics-tól is, melyek legfőképp romantikus képregények voltak. 1965-re azonban ezen képregények csökkenő eladása miatt Romitának új munkák után kellett néznie. Ugyanezen évben visszatért a Marvel Comics csapatához, ahol is a Bosszúállók 23. számával vette kezdetét a közös munka. Stan Lee egy majd 3 órás vacsorán meggyőzte Romitát, hogy csakis a Marvel Comics számára dolgozzon, s a fizetését is így igazítják. Romita beleegyezett, egyetlen kikötéssel: nem akar már rajzolni, csupán kihúzóként szeretne részt venni a munkálatokban. Úgy érezte, rajzolóként megfáradt, kiégett, s már nem tudna órák hosszat görnyedni a papír felett. Stan Lee megértette, de mivel az akkori Fenegyerek rajzok nem igazán nyerték el a tetszését, megkérdezte Romitát, hogy ő vajon hogyan is képzelné el a rajzokat. Romita felskiccelte egy darab papírra az elképzelését, mely legnagyobb megdöbbenésére elnyerte Stan tetszését. Romita tehát 1966-ban, a Fenegyerek 12. számában megkezdte munkáját, melyben a másik nagy öreg, Jack Kirby rajzait csinosítgatta. Az eladások száma fellendült, s habár kisebb példányszámban került kiadásra, mint a Marvel Comics akkori két zászlóshajója, a Csodálatos Pókember és a Fantasztikus Négyes sorozata, mégis az egyik legnagyobb eladási siker lett. Ezen munkája közelebb vitte legnagyobb jövőbeli sikeréhez, a Csodálatos Pókember sorozatához, hiszen Stan Lee egy kétrészes Fenegyerek történetben gondolkozott, melyben vendégszereplőként feltűnik Pókember is. Mindez persze nem volt minden hátsó szándék nélküli megmozdulás, hiszen Stan látni szerette volna Romita Pókember figuráját, s hogy ő hogyan is képzeli a karaktert.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/johnromitasr.jpg" alt="johnromitasr.jpg" class="imgnotext" />Minderre a Stan Lee és Steve Ditko között kialakuló egyre nagyobb ellentétek miatt került sor. Ditko végül 1966-ban, a Csodálatos Pókember 38-as számával hagyta ott a sorozatot, s Stan végül Romitának adta a munkát. Romita tehát 1966-ban, annak 39-es számával vette át a sorozatot. Évek hosszú során át több, mint 50 borítóval, sok teljes egészében maga által rajzolt számmal járult hozzá Pókember történeteihez. Romita nem csak teljes mértékben újragondolta a karakter megjelenítési formáját, de szélesebb körben is ismertté tette azt, s a képregényvilág egyik leghíresebb s egyik legkiemelkedőbb művészeként tündökölt. Stan Lee 1972-ben történő visszavonulása után Romitát jelölte meg művészeti igazgatónak, aki főszerepet játszott többek között olyan új karakterek kigondolásában és kidolgozásában, mint a Megtorló, Rozsomák vagy Célpont. Visszavonulása után még számos Pókember történetet rajzolt szabadidejében, melyek között találunk flashback történetet, illetve egy alternatív univerzumban játszódót is. John Romita 1952 óta nős, feleségét, Virginiát is a Marvel Comics-nál ismerte meg. Két fia, Victor és John is örökölték apjuk szenvedélyét, s John Romita Jr. felnőve, maga is apja nyomdokába lépve kiemelkedő képregényművész lett.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F26%2Fbemutatom_john_romita_sr%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F26%2Fbemutatom_john_romita_sr%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F26%2Fbemutatom_john_romita_sr%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bemutatom: John Romita Sr."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/04/26/bemutatom_john_romita_sr#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5248005" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/romitalee.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/04/24/the_superior_spider-man
The Superior Spider-Man
2013-04-24T15:57:46+02:00
2013-04-24T15:57:46+02:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Vajmi kevés olyan képregénnyel találkozom, melyek semmiféle érzelmet nem váltanak ki belőlem. Ez azért is meglehetősen furcsa, mert a legtöbb, általam olvasott képregényről mindig megvan a sajátos véleményem, vállalva olykor azt is, hogy az álláspontom más személynél konkrétan kiveri a biztosítékot. Ilyenkor igyekszem az elején leszögezni, hogy ahány ember, annyiféle ízlés, s bizony nem kell feltétlen elfogadni az én véleményemet, ahogy nekem sem a másét, viszont meghallgatni mindenképpen érdemes azt. A mostani írásom témájául szolgáló sorozat annak ellenére nem nyerte el a tetszésemet, hogy kedvenc képregényhősöm, nevezetesen Pókember van a középpontban. A 700. The Amazing Spider-Man egyfajta lezárása volt a nagy múltra visszatekintő sorozatnak, s külön dicséret illeti, hogy egy 50 évet megélt sorozatról van szó. Felsorolni is sok lenne, hány, ma már ismert és elismert művész és író kezdte szárnybontogatását ezen címnél, s valószínűleg mindenkinek van véleménye a sorozatról, vagy annak rajzolóiról, íróiról, nem beszélve a kellemes élményekről, emlékezetes pillanatokról. Persze egy ennyi időt megélt sorozatnál is voltak hullámvölgyek, s olykor drasztikus lépésre kellett elszánnia magát az alkotógárdának, de összességében nézve egy kerek, teljes és mindenképpen szenzációs sorozatról beszélhetünk. A lezárás persze nem volt a legstílusosabb, hiszen a haldokló Doctor Octopus és Peter testet cseréltek, s így Peter kénytelen-kelletlen az örök vadászmezőkre távozott, mint Otto Octavius. A képregénypiac persze nem maradhatott Pókember nélkül, s az újonnan kezdett sorozat The Superior Spider-Man címmel ott folytatódik, ahol elődje abbamaradt, nevezetesen a Peter testében „élősködő” Doctor Octopusnál, aki átvéve Peter szerepét és hozzáférve annak emlékeihez kezd belátóbb lenni, s kezdi megérteni régi ellensége érzéseit és az emberekbe vetett hitét. Persze semmi sem lehet tökéletes, s ez a Pókember már nem az a Pókember, akit megismertünk.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/superiorsm.jpg" alt="superiorsm.jpg" class="imgnotext" />Octavius zsenialitásához nem férhet kétség, de gátlástalan és olykor szemernyi empátia sem szorult belé, az erkölcsökről pedig ne is beszéljünk. Peter környezete is észleli a változást, hiszen a brutálisabb, kegyetlenebb Pókember mégiscsak feltűnőbb, de egy-két kivételtől eltekintve nem tulajdonítanak ezen dolgoknak nagyobb jelentőséget. Persze az igazi Peter is ott lakozik valahol Octavius/Pókember testében, mondhatnánk lelkének egy részében, s egyfajta konok lelkiismeretként mindig igyekszik visszatartani a bőrébe bújt ellenségét, s igyekszik visszafoglalni testét és elméjét Octaviustól. Addig sem tétlenkedik, s jó ötletnek tartom azt, hogy Peter is hozzáfér Octavius emlékeihez, ezáltal jobban megismerjük őt és nagyobb bepillantást nyerhetünk hányadtatott gyermekkorába. A sztori tehát egy modern kori Dr.Jekyll és Mr. Hyde történet, semmi egyéb, s ezen még a főszereplő kiléte sem igen tud javítani. A sorozat pikantériája egyben a legnagyobb hibája is: ez a Pókember már nem az a Pókember, akit annyira megismertünk, s az ember hajlamos elidegenedni kedvenc hősétől. Egyszerűen nem hagyja magát megkedveltetni, ugyanakkor megutáltatni sem, s így számomra az egész érdektelennek tűnik. A rajzokban, a színekben és magában a megvalósításban pedig semmi érdemlegeset, kiemelkedőt nem találok, mondhatni, tisztességes iparosmunka, de ennyi. Nagy bajban vagyok az új sorozat kapcsán. A régihez egyáltalán nem ér fel, nem látom benne a fejlődést, nem tudom hova tenni. Rossznak semmiképpen sem rossz, de jónak sem nevezném, és biztos nem lesz lelkiismeret furdalásom, ha egy-két száma olvasatlan marad. Kedvenc képregényhősömről lévén szó, ez bizony nem dicséret.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F24%2Fthe_superior_spider-man%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F24%2Fthe_superior_spider-man%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F24%2Fthe_superior_spider-man%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Superior Spider-Man"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/04/24/the_superior_spider-man#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5244900" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/superiorsm.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/04/01/the_wolverine_2013_trailer
The Wolverine 2013
2013-04-01T11:04:59+02:00
2013-04-01T11:04:59+02:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<div class="blh_post_video">
<p class="blh_post_video"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/Rh1LdTFkm7I&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/Rh1LdTFkm7I&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A napokban látott napvilágot a július 25.-én mozikba kerülő Rozsomák film bemutatója. Logan ezúttal a modernkori Japánba csöppen, ahol ősellenségével, Ezüst Szamurájjal akasztja össze kiélezett adamantium karmait. Logan ezúttal sebezhetőbb, mint valaha, s akár még saját halhatatlanságát is feláldozhatja a szamurájok elleni küzdelem során. A film rendezője James Mangold, kinek többek között a Börtönvonat Yumába és a Copland című filmeket is köszönhetjük.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A forgatókönyvért a Die Hard 4 sztoriját is író Mark Bomback tehető felelőssé, s így minden esély megvan rá, hogy egy igazán izgalmas, fordulatokban gazdag produkciót láthassunk a mozikban. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A főszereplő kiléte nem okoz meglepetést, ismét csak Hugh Jackmant láthatjuk viszont a vásznon, akihez olyannyira hozzánőttek már az adamantium karmok, mint Robert Downey Jr.-hoz a Vasember hacuka. A főgonosz szerepét ezúttal Will Yun Lee kapta, akit többek között az Elektra című filmben is láthattunk Kirigi szerepében.</p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F01%2Fthe_wolverine_2013_trailer%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F01%2Fthe_wolverine_2013_trailer%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F04%2F01%2Fthe_wolverine_2013_trailer%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Wolverine 2013"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/04/01/the_wolverine_2013_trailer#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5186949" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/Rh1LdTFkm7I/0.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/03/08/ultimate_comics_spider-man
Ultimate Comics: Spider-Man
2013-03-08T13:19:25+01:00
2013-03-08T13:19:25+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">A Magyarországon is futó, sikeresen befejezett Csodálatos Pókember sorozat anno nagy hatást gyakorolt rám illetve a képregényekkel szembeni hozzáállásom kialakulásában sem csekély részt vállalt. A folytatás itthon érthető okok miatt nem került kiadásra, lévén a rajzok, melyeket egy bizonyos David Lafuente követett el, cseppet sem voltak szemet gyönyörködtetőek és valljuk be, néhol a nevetségesség határát súrolták. Mindezek ellenére aki kihagyta, annak bátran ajánlom, mert a sztorik meglepően jól sikerültek és előbb-utóbb a mangákra hajazó rajzokkal is meg lehetett barátkozni. Peter Parker halála után azt hittem, ténylegesen vége az Ultimate univerzum-béli Pókembernek. Aztán kiderült, hogy Bendis-nek egészen más tervei vannak, konkrétan egy új Pókember születésénél segédkezik, mint író. Őszintén szólva nem voltam derűlátó ezzel kapcsolatban, megismételni egy ilyen, aránylag jól eltalált sorozatot számomra lehetetlennek bizonyult.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/ultip%C3%B3kj%C3%B3.jpg" alt="ultipókjó.jpg" class="imgnotext" />Most, az új sorozat 20. részénél járva azonban bátran elmondhatom, hogy Bendis-nek ismét sikerült az ujjai köré csavarnia és ismét sikerült eget rengető meglepetésekkel szolgálnia. Az új sorozat az Ultimate Comics: Spider-Man címet viseli, s csaknem ott kezdődik, ahol elődje anno abbamaradt. Főhősünk egy alig 13 éves, afroamerikai srác, aki történetesen a Miles Morales névre hallgat, és akit egy véletlen folytán mestertolvaj bácsikája lakásán, annak legújabb, Osbourne laborjából ellopott szerzeménye egy óvatlan mozdulatban megcsíp. Innentől kezdve Miles élete fenekestül felfordul és hihetetlen képességekre tesz szert. Peter halálát látva elhatározza, újonnan szerzett képességeit felhasználva ő lesz Pókember méltó utódja. Ebben segítségére lesz May néni, Gwen Stacy, Nick Fury és Milles legjobb barátja, a kissé flúgos Ganke is. Ilyen csapattal a háttérben nem lehet probléma, azonban Miles-nak hamarosan be kell látnia, hogy hősnek lenni nem is olyan egyszerű, mint amilyennek az elsőre tűnik. Főhősünk megörökli Peter hálóvetőjét, új képességei révén láthatatlanná tud válni ( pontosabban be tud olvadni a környezetébe ), bénítani tud és Nick Fury révén új, dizájnosabb ruhát is kap. Természetesen az újraértelmezett ellenfeleknek is nagy szerep jut a történet folyamán, mint ahogy Miles bűnöző bácsikájának is, akinek szerepe kísértetiesen hasonlít Peter bácsikájáéhoz, mindezt természetesen ügyesen, mesterien újragondolva. Mit is mondhatnék még? Fiatalos, lendületes, izgalmas, lebilincselő és hihetetlenül élvezetes sorozat, melyben egy cseppnyi üresjárat sincs, és amely méltó utódja az „eredetinek”.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F03%2F08%2Fultimate_comics_spider-man%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F03%2F08%2Fultimate_comics_spider-man%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F03%2F08%2Fultimate_comics_spider-man%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ultimate Comics: Spider-Man"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/03/08/ultimate_comics_spider-man#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5123124" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/ultip%C3%B3kj%C3%B3.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/02/27/felhivas_es_kozlemeny
Felhívás és közlemény!
2013-02-27T14:51:49+01:00
2013-02-27T14:51:49+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Sziasztok! Gondolom sokaknak feltűnt, hogy mostanában alig születik új bejegyzés, február hónapban is csupán egyre volt időm. Ennek legfőképpen az időhiány az oka, végzős hallgatóként ugyanis szakdolgozatot kell írnom s így gyakorlatilag majd minden számítógép előtt töltött percet a dolgozat megírásának és eredményeim kiértékelésének szentelek. Sajnos így igen kevés időm marad filmet/sorozatot nézni, képregényeket olvasni és új bejegyzéseket írni. Mivel nem szeretném, hogy az oldal kárba vesszen és a képregények iránt érdeklődők olvasnivaló nélkül maradjanak, így egy fontos lépésre szántam el magam. Páran már az oldal indulásakor rákérdeztek, hogy írhatnának-e a blogra, s bár akkor még úgy éreztem, megy ez nekem egyedül is, be kell valljam, hogy mára már másképp látom a dolgokat. Így most szeretnék lehetőséget biztosítani a vállalkozó kedvűeknek képregényes írásaik bemutatására. Ennek okán létrehoztam egy e-mail címet, melyre bárki elküldheti az általa írt és megálmodott ismertetőt, bemutatót, kritikát. Az egyedüli kritérium természetesen az írás témája, amely csak és kizárólag képregénnyel lehet kapcsolatos valamint a fájlformátum, amely ha egy mód és lehetőség van rá Word dokumentum legyen. A terjedelmet nem szabom meg, mint ahogy a címet sem. Az ismertetővel kapcsolatos képeket mellékelve küldhettek, maximum a méretet kell kicsit állítgatnom, de lehetőleg ne legyen nagyobb 600x400 képpontnál. A beérkezett írásokat ( már ha lesznek, természetesen) elolvasom, helyesírásilag ellenőrzöm, ha kell és bejegyzés formájában kiírom a blogra. Bár a bejegyzést én magam fogom írni, minden egyes ismertető/bemutató/írás után megnevezem annak szerzőjét, nem célom magam learatni a babért. Egy szónak is száz a vége, ha kedvet éreztek valamilyen képregényes ismertető írására, azt küldjétek el az alábbi címre és a jobbak előbb-utóbb kikerülnek a blogra. Az e-mailben ne felejtsétek el feltüntetni az írásotok címét és a nickneveteket, hogy a bejegyzésben megnevezhesselek benneteket, mint szerzőt.</p>
<p style="text-align: justify;">E-mail cím: napicomx@gmail.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F02%2F27%2Ffelhivas_es_kozlemeny%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F02%2F27%2Ffelhivas_es_kozlemeny%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F02%2F27%2Ffelhivas_es_kozlemeny%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Felhívás és közlemény!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/02/27/felhivas_es_kozlemeny#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5108294" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
https://napicomx.blog.hu/2013/02/09/zold_ijasz_sorozat
Zöld Íjász sorozat
2013-02-09T09:51:22+01:00
2013-02-09T09:51:22+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/Arrow1.jpg" alt="Arrow1.jpg" class="imgnotext" />Ismét egy sorozat kapcsán írok, mert valahogy nem hagy nyugodni a dolog. Értem én, hogy a képregényhősökre felfigyeltek a filmesek és hogy a Smallville sikerét elnézve a sorozatok is szárnyakat kaptak. Bő egy évvel ezelőtt, amikor fülembe jutott a Zöld Íjász készülő, saját sorozatának híre, nos, enyhén szólva kétkedve fogadtam a hírt. A Smallville sikerét nem lehet még egyszer megismételni, ezzel gondolom mindenki tisztában volt. Hőn szeretett kereskedelmi csatornánk már 4 részt vetített le a sorozatból és olykor bizony komoly erőfeszítésembe került, hogy el ne aludjak, olyannyira unalmas, kiszámítható és semmitmondó volt az egész. A szereplőgárda számomra ismeretlen, bár ez nem kizáró ok, hiszen anno a Smallville szereplőit sem ismertem ( kivéve talán Kristin Kreuk-ot ). A színészek játéka középszerű, ahogy véleményem szerint maga a sorozat is az. Egyszerű tucattermék, melyre ráhúzták a Zöld Íjász nevet és sokszor arra sem vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek a karakternek. Nem vagyok híve a bakik kíméletlen keresésének, de itt akaratlanul is felfigyeltem pár zavaró apróságra, ami egy olyan laikusnak is szemet szúr, mint amilyen én vagyok.( Pl: a 4. epizód vége felé Oliver a fickó bal kezét lövi át, míg a televíziós tudósításban a jobb keze van bekötve ). A sorozat számomra egy egyszerű akciósorozat, se több, se kevesebb. A tengerentúlon jelenleg a 13 epizódnál tartanak, s szerény számításaim szerint heti 1 epizód levetítésével maximum 3 hónapra elegendő néznivalóval látnak el minket. Kár érte, bár szerintem egy másik karakterből jobbat és többet is ki tudtak volna hozni. Bár szeretem a Zöld Íjászt, de egy saját sorozatra nincs benne elég „ cojones „, s valószínűleg nem fog a 10. évadig eljutni, ahogy annak idején a Smallville. Feldobom a labdát: Ti mit gondoltok erről?</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F02%2F09%2Fzold_ijasz_sorozat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F02%2F09%2Fzold_ijasz_sorozat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F02%2F09%2Fzold_ijasz_sorozat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Zöld Íjász sorozat"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/02/09/zold_ijasz_sorozat#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5070638" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/Arrow1.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/01/31/ajanlo_312
Sorozatajánló röviden
2013-01-31T15:30:31+01:00
2013-01-31T15:30:31+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Valahogy mindig is bajban voltam az újonnan indult sorozatokkal, már ami a kezdeti megítélésüket illeti. Persze normálisan nem is lehet megítélni így egy sorozatot, pár szám alapján meg sehogy sem, de azért a kezdeti benyomások igenis számítanak. Mostani ajánlómban két, meglehetősen frissen indított sorozatot mutatnék be, illetve a személyes, kezdeti benyomásom alapján bírálnám őket. Az első a Marvel újonnan, 2012 végén indított Fantastic Four képregénye. Eddig 3 szám jelent meg belőle, így tehát komoly értékelést ne várjatok. Egy azonban biztos, nekem személy szerint nem jött be.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/2012fantasticfour1.jpg" alt="2012fantasticfour1.jpg" class="imgnotext" />Lehet, hogy a klasszikus sztorik égtek bele a retinámba, de eddig nem taglózott le a sorozat. A sztori szerint Reed Richards karja megsérül egy dinoszaurusszal folytatott küzdelemben, ami mint később kiderül, további nem várt fordulatokhoz vezet, ugyanis a kivizsgálás során hősünk rájön, hogy sejtjei kezdenek elpusztulni. Hogy a gyógymód után járjon, rábeszéli a „családot”, hogy újonnan épített időgépével más világokat, univerzumokat is látogassanak meg, s amíg ők távol vannak, kerítsenek maguk helyett egy helyettest, aki vigyáz a Földre helyettük is. A sztori egyelőre ennyi, számomra elég erőltetettnek hat, s bár a rajzok hozzák az elvárhatót, ezen kívül semmi különös. Nem így az IDW által feltámasztott Judge Dredd sorozat, ami számomra az idei év egyik vitathatatlanul legnagyobb meglepetése. Gondolom mindenki látta már a 2012-es Dredd 3D című, meglehetősen középszerűre sikeredett reboot-ot. Kövezzetek meg, de nálam még mindig a Stallone-féle Dredd bíró viszi a pálmát, s bár nem korszakalkotó mű, azért az a bizonyos atmoszféra, ami a Dredd bíró képregények olvasásakor szinte átüt az oldalakról, nos, mindez fellelhető benne. Joseph Dredd tehát mind a mozivásznon, mind a képregények lapjain visszatért, s ez utóbbiban rendesen büntet is.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/judgedredd20121.jpg" alt="judgedredd20121.jpg" class="imgnotext" />Habár eddig ezen sorozatból is csupán 3 szám jelent meg, ezekben ott van a brutalitás, a jól összerakott, élvezetes sztorik és hát persze a kíméletlen, pókerarcú, törvénytisztelő Dredd. Ennél több nem is kell. A Fantastic Four-al, ha tehetitek, tegyetek egy próbát, valószínűleg jómagam is elolvasgatom majd a 10. számig, bár csodát nem várok. Az IDW által újjáélesztett Dredd-et viszont mindenkinek tiszta szívből ajánlom, aki egy könnyedebb, szórakoztató sci-fi sorozatra vágyik. A közeljövőben egy hosszabb értekezést is tervezek a Judge Dredd: The Complete Case Files című 17 kötetre rugó gyűjteményes kiadványról. Csak győzzem elolvasni…</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F31%2Fajanlo_312%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F31%2Fajanlo_312%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F31%2Fajanlo_312%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sorozatajánló röviden"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/01/31/ajanlo_312#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5055115" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/2012fantasticfour1.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/01/12/mennyit_is_er_egy_kepregeny
Mennyit is ér egy képregény?
2013-01-12T09:01:07+01:00
2013-01-12T09:01:07+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Aki a rajongásig szereti a képregényeket, megszállottan gyűjti, rendszerezi őket, sok esetben a vele együtt élő családtagok rosszalló fejcsóválásai ellenére is, nos, az ilyen személyek egy idő után elgondolkoznak azon, hogy ténylegesen mennyit is ér a hosszú évek alatt, olykor komoly nélkülözések árán, apránként megszerzett gyűjteményük. Persze egy gyűjtőnek elsősorban az eszmei érték a fontos, de manapság egyre többen tudatosan szereznek be egy-egy ritka kiadványt, hogy pár év múlva komoly összegeket remélve adhassák azt tovább. A Magyarországon megjelent kiadványok gyűjtőinek nagy része, ahogyan én látom, elsősorban az eszmei értékét veszi figyelembe egy képregénynek, a későbbi eladás lehetősége csak ritkán fordul meg a fejekben, s ez utóbbi is főleg az élettárs, a feleség/férj vagy az anyós nyomására. Ez utóbbi kijelentésemet aukciós oldalak hirdetéseire alapozom ( nem vicc ), ahol is nem ritka, hogy érzelmi zsarolásnak engedve kénytelen valaki megválni kedvelt gyűjteményétől. A másik dolog, amibe gyakran belefutok ilyen és ehhez hasonló oldalak böngészésekor, azok az irreálisan magas összegekért kínált képregények. Persze aki tisztában van az árakkal, azt nehezen tudják átvágni, s így jelen bejegyzésem apropójaként engedjétek meg, hogy némi segítséggel szolgáljak illetve tisztázzam az egyéni véleményemet arról, mi mennyit is ér, mit érdemes tulajdonképpen figyelembe venni vásárláskor.</p>
<p style="text-align: justify;">- <strong> Kor</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Általánosan elkövetett hiba az emberek részéről, hogy ami régi, azt jó pénzért megéri értékesíteni. Persze egy Ming korabeli vázára talán igaz a kijelentés, de képregények esetében ezen megállapítás egyáltalán nem helytálló. A kor csupán csekély részét képezi egy képregény értékének, hiszen hiába kínálják azt tetemes összegekért, ha nem megfelelően volt tárolva, szakadt, gyűrött és úgy általában véve az állapota finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Egy hozzászólásomban már említést tettem olyan Pókember képregényről, amiért jómagam egy forintot sem adtam volna ki, ezzel ellentétben az eladó a füzet korára hivatkozva irreális összegért kínálta azt.</p>
<p style="text-align: justify;">- <strong> Állapot</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez az a résztulajdonság, ami igazán nagyot nyom a latba. Képregények esetében a megfelelő tárolás alapkövetelmény, s már korábban is írtam egy bejegyzést a tárolás szabályairól. Léteznek képregényvédő tasakok, melyek különféle méretben és különféle anyagból készülten kaphatók. Létezik polipropilén tasak, amelynek előnye, hogy olcsó, bár 3-4 évente cserélni kell, mert besárgulnak, elérnek és ezzel károsíthatják a bennük tárolt füzeteket, amely értékes képregény esetében fájó pont lehet. A másik megoldás a mylar tasak, mely rendkívül tartós, sok esetben cserélni sem kell, viszont drága. További teendő egy speciális anyaggal bevont karton tábla beszerzése, amelynek kettős szerepe van, hiszen egyrészt támasztékként szolgál a képregény számára és így a sarkok és az élek sem sérülnek állítva tartás esetében, illetve a képregényből kioldódó savas anyagokat is eliminálja, így védve a képregényt a sárgulástól. A merevítő karton is cserélendő bizonyos időközönként. Képregény tároló doboz beszerzése szintén ajánlott egy komoly gyűjtőnek, kedvenc füzeteinket ugyanis óvni kell a magas hőmérséklettől, a fénytől, a magas páratartalomtól. Több száz képregényt számláló gyűjtemény esetében a megfelelő állapot fenntartása bizony elég költséges mulatság és füzetek esetében ráadásul macerás is. De ne feledjük, hogy egy normálisan tárolt, régi, jó állapotú képregény már akár komolyabb értékkel is bírhat eladáskor. <img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/rossz1.jpg" alt="rossz1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Íme egy meglepő pH-teszt, amiből kiderül mennyit is érnek egyes képregényünk védelmét szolgáló kartontámasztékok:</p>
<p><a href="http://boards.collectors-society.com/ubbthreads.php?ubb=showflat&Number=4534727">http://boards.collectors-society.com/ubbthreads.php?ubb=showflat&Number=4534727</a></p>
<p>Ha engem kérdeztek, igen tanulságos!</p>
<p style="text-align: justify;">- <strong>Ritkaság</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Gyakorlatilag a legfontosabb tényező az árazáskor. Léteznek limitált példányszámban megjelent képregények és olyanok is, melyeknek több variációja is létezik, ez elsősorban a többféle borítót jelenti. Egyes hc-k például különféle borítónagysággal is kiadásra kerülnek, ezek közül a későbbiekben a ritkább, kisebb példányszámban kiadott kötetek bírnak nagyobb értékkel. Ha nehezen beszerezhető példányról van szó, ami elég idős, ugyanakkor az állapota is kiváló, nos, az már egyes emberek számára kisebb vagyonokat érhet. ( no nem Magyarországon )</p>
<p style="text-align: justify;">- <strong>Nyelv</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Szintén fontos dolog és egy képregény árát nem kis mértékben képes növelni illetve csökkenteni. Jómagam az angol nyelvű kiadványokat jobban preferálom. Egyrészt eredeti nyelven olvasva minden jobb, másrészt a hazai képregény kiadás sosem fogja utol érni a nyugatit, így hogy képben maradjunk, előbb-utóbb muszáj angol nyelven is olvasni. Ez elkerülhetetlen. A saját szemszögemből nézve dupla haszon, hiszen nyelvtanulásnak sem utolsó és a minőségük is klasszisokkal jobb, mint a magyar kiadásoké. Itthon természetesen ezen kiadványokat nagyon nehéz eladni, hiszen sokan megijednek tőle, bár ha mondjuk külföldön akarjuk azokat a későbbiek folyamán értékesíteni, akkor előnyt élvezünk. A többi nyelvvel kapcsolatban már nincsenek ilyen jó híreim, főként aukciós oldalakon bukkannak fel a német, norvég, finn nyelvű kiadványok, amelyeket bár fillérekért árulnak, kellő nyelvtudás híján csupán a rajzokban gyönyörködhetünk. Amúgy sem hiszem, hogy olyan sokan beszélnének hazánkban finnül netán norvégül.</p>
<p style="text-align: justify;">- <strong>Egyebek</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ebbe a kategóriába sorolom az olyan tényezőket, melyek még módosíthatják a képregény árát. Ha olyan képregényről van szó, amely szerző által dedikált példány az szintén emelheti az árát ( bár ez kétélű kard ). Időről időre kiadnak reprinteket is, amelyek bár jó minőségűek, egyáltalán nem érnek sokat, hiába jó állapotúak.</p>
<p style="text-align: justify;">- <strong>Azok a bizonyos elsők</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha már a végére értem az árat befolyásoló tényezőknek, hadd említsek meg pár kiváló példát, mennyit is hajlandóak egyesek áldozni szenvedélyüknek illetve mennyiért is kínálnak egy-egy gyöngyszemet. A mindenki által ismert Nicholas Cage szenvedélyes képregénygyűjtő, akinek képregényeit külön őrszolgálattal és biztonsági rendszerrel felszerelt épületben tárolják. A tőle ellopott, majd később előkerült Action Comics 1., 1938-ban megjelent számát, melyben először debütál Superman 2,16 millió amerikai dollárért, átszámítva 466 millió forintért adták el egy árverésen. Szintén rekordösszegért kelt el a Detective Comics 27-es, 1939-ben megjelent száma, melyben először tűnik fel Batman. Ezen kiváló állapotban lévő példányért egy illető 1.075.500 amerikai dollárt, átszámítva mintegy 232 millió forintot fizetett. Az Amazing Fantasy 15-ös, 1962-ben megjelent száma, melyben először tűnik fel Pókember 1,1 millió dollárért, átszámítva mintegy 237 millió forintért kelt el egy zártkörű aukción.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/ELS%C5%90K1.jpg" alt="ELSŐK1.jpg" class="imgnotext" />Persze ezek csupán kiragadott, extrém példák. Magyarországon kiadott képregényekért, bármily régi is, már 10.000 Ft is sokszor irreálisnak mondható. Akinek azonban van jó állapotú, megfelelően tárolt, hiánytalan gyűjteménye az hazai viszonylatban akár 100.000 Ft-ot is zsebre vághat. Ez természetesen sok minden függvénye, mi magyarok amúgy is szeretünk alkudozni. Lényeg a lényeg: ha eladni netán vásárolni szeretnénk képregényeket, akkor érdemes előtte megfelelően tájékozódni és a fentebb leírtakat figyelembe venni. Egyre többen vásárolnak Ebay-en, ahol bár nem jellemző, azért hébe-hóba akadnak átverések. A fentebb leírtak teljes tudatában azonban gyakorlatilag lehetetlen, hogy átvágjanak bennünket. Aki biztosra akar menni, az börzén vásárol illetve ott szerzi be hiányos gyűjteménye darabjait. Egyrészt személyesen is megvizsgálhatja a megvásárolni kívánt képregényt, másrészt személyesen érdeklődhet az eladótól. Hiszen kár szépíteni, nincs szebb a személyes vásárlás varázsánál.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F12%2Fmennyit_is_er_egy_kepregeny%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F12%2Fmennyit_is_er_egy_kepregeny%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F12%2Fmennyit_is_er_egy_kepregeny%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mennyit is ér egy képregény?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/01/12/mennyit_is_er_egy_kepregeny#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5012505" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/rossz1.jpg
https://napicomx.blog.hu/2013/01/10/the_greatest_batman_stories_ever_told
The Greatest Batman Stories Ever Told ( 1988 )
2013-01-10T12:26:35+01:00
2013-01-10T12:26:35+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Tagadhatatlan tény, hogy Batman az elmúlt tíz évben ismét hódít, s nem csekély részben ez az újragondolt filmnek, s a körülötte kialakult ösztönszerű rajongásnak is köszönhető. Számtalan Batman válogatáskötet található a képregénypiacon, melyek közös eleme, hogy időről-időre megpróbálnak egy-egy olyan válogatást létrehozni, melyben a különféle nemzetiségű és sokszor egyéni világnézetű írók/rajzolók más-más perspektívából kívánják bemutatni a Gotham-i igazságosztót, sok esetben valami egészen újat, meglepőt alkotva. Akárcsak egy válogatáslemez esetében, melyen vannak gyengébb illetve kedveltebb számok, egy antológia sem lehet egységes színezetű. Találunk bennük kedveltebb, meglepőbb sztorikat és esetenként bizony gyengébbeket is, amelyeket sokszor így próbálnak népszerűsíteni illetve eladhatóvá tenni, hiszen bármennyire furcsának hangzik is, a piaci érdekek sokszor felülkerekednek a művészi önkifejezés kínálta szabadságjogokon. A Denevérember lassan 74 éves sikertörténetet tudhat maga mögött, mely nem kis részben az időszakosan, mindig a kellő időben őt felkaroló, később világhírűvé vált íróknak és rajzolóknak köszönhető. Több jelentős, ma már elismert művész indította karrierjét Batman történetekkel, kezdve a karaktert létrehozó Bob Kane/Bill Finger zseniális párosával a ’30-as években, majd folytatódva az író Jerry Robinsonnal a ’40-es, Neil Adams rajzolóval a ’70-es, Frank Miller-el és Jeph Loeb –el a ’80-as/’90-es években. Egytől egyig zseniális művészek, s még szót sem ejtettünk Carmine Infantino-ról és a többiekről. Miller Year One történetei és Loeb szenzációs Long Halloween/ Dark Victory történetei a modern korszak egyik legkiemelkedőbb alkotásai, s mint olyan, alapkövei a ma ismert Batman „univerzumnak”. Se vége, se hossza tehát az időszakosan felbukkanó gyűjteményes köteteknek, melyek közül a legkiemelkedőbbnek kétség kívül a Batman: Black and White 1996-ban, és a The Greatest Batman Stories Ever Told 1988-ban kiadott kötetei tekinthetők. Míg előbbiben a modern korszak legkiemelkedőbb művészei igyekeznek bizonyítani a karakterrel ( köztük találjuk a Domu-t és az Akirát is író/rajzoló Katsuhiro Otomo-t és az Erőszakos ügyekért felelős Neil Gaiman-t is ), utóbbiban a DC öreg rókáinak szentel több száz oldalra rugó, kronológiai sorrendbe szedett, érdekfeszítő háttéradatokat szolgáltató antológiát. A The Greatest Batman Stories Ever Told antológiát a közelgő 50. évfordulóra adták ki 1988-ban, s a benne szereplő, nem kevesebb, mint 26 történet kellő szórakozást és kikapcsolódást nyújt az érdeklődők és a rajongók számára egyaránt.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/batever.jpg" alt="batever.jpg" class="imgnotext" />Habár Dick Giordano 6 történettel is képviselteti magát a kötetben, az egyszerű rajzolóból a DC milliós eladásokat produkáló kiadójának vezérigazgatójává előlépett embereként engedtessék meg neki ez a nyilvánvaló szemtelenség. A változatosságra nem lehet panasz, hiszen olyan szerzőpárosok műveit olvashatjuk, mint a fentebb már megemlített Bob Kane/Jerry Robinson és a Dennis O’Neil/Neil Adams alkotta duó. A történetek számtalan izgalmat kínálnak, megismerhetjük többek között Batman eredettörténetének hamisítatlan, eredeti változatát, tanúi lehetünk a Sötét Lovag párhuzamos dimenzióba való átlépésének, hogy megmentse szüleit és ezáltal változtasson másik dimenzióbeli sorsán ( amely mint kiderül, mindenféleképpen a Sötét Lovag megszületéséhez vezet ), megismerhetjük a Batman/Superman páros hiteles eredettörténetét és Bob Kane-nek hála megtudhatjuk, hogyan is bán el Batman a vámpírokkal. Az egyes történeteken keresztül nem csak a karakter fejlődésének, komplexebbé válásának lehetünk szemtanúi, hanem az újfajta művészeti stílus, a rajzok pörgő, filmkockaszerű átváltozását is figyelemmel kísérhetjük. A további alkotók között találjuk Carmine Infantino-t, aki tulajdonképpen megteremtette a mai, mindenki által ismert koromsötét Batman dizájn alapjait a ’60-as években és Alex Toth-ot is, aki egyetlen, életében rajzolt Batman történetével képviselteti magát az alkotók népes táborában és aki képregényes munkássága mellett a Hanna-Barbera animációs stúdiónak is dolgozott. Eme 26 történetnek remek keretet ad a pár oldalas, ténylegesen érdekfeszítő bevezető és az egyes művészek munkásságát bemutató, rövidke írásokat is magába foglaló zárófejezet. Szemügyre véve a teljes antológiát egy remekbe szabott, hibái ellenére is egységes egészet alkotó kötetet olvashatunk, mely minden Batman rajongót a megelégedettség érzésével tölthet el. A Batman: Black and White és a The Greatest Batman Stories Ever Told antológia mellett nyugodt szívvel ajánlom az utóbbi folytatását, melyben válogatott Pingvin illetve Macskanő-történetek kaptak helyet, a Greatest Joker Stories Ever Told-ot, illetve ha be tudjátok szerezni, akár digitális formában is a Sötét Lovag egyes évtizedeit bemutató összeállításokat ( Batman in the Forties, Batman in the Fifties, Batman in the Sixties, Batman in the Seventies, Batman in the Eighties ), bár ez utóbbiakat rendkívül nehéz beszerezni.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F10%2Fthe_greatest_batman_stories_ever_told%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F10%2Fthe_greatest_batman_stories_ever_told%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2013%2F01%2F10%2Fthe_greatest_batman_stories_ever_told%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=The Greatest Batman Stories Ever Told ( 1988 )"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2013/01/10/the_greatest_batman_stories_ever_told#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/5009864" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/batever.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/12/31/kedvenc_kepregenyhoseim_top10_2_resz
Kedvenc képregényhőseim TOP10 ( 2. rész )
2012-12-31T13:59:24+01:00
2012-12-31T13:59:24+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;"><strong>6. Aquaman</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Arthur Curry gyakorlatilag egy kalap alá vehető az Ezüst Utazóval. Felettébb alulértékelt hős, de ha valaki szán egy kis időt a megismerésére, rájön, hogy mennyire összetett, briliáns jellem. Amikor először olvastam a történeteit szembeötlött, hogy mennyire emberi is valójában. Hibázik, olykor sötét múltja is kísérti és bizony a magánélete sem mentes a párkapcsolati válságoktól. Szerethető hős, akinek a szárazföldön és az óceánban is bizonyítania kell, s aki nem csak az emberiségnek, hanem az atlantisziaknak, saját népének is felelősséggel tartozik.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>7. Fenegyerek</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Egyértelműen itt a helye a kedvenceim között. A vak kissrác, aki apja halála után bosszút áll annak gyilkosain, és aki felnőve ügyvédként és álarcos igazságtevőként is az ártatlanokat védelmezi. Habár a karakter a ’80-as évekre kifulladt, Frank Miller kezébe vette a dolgot és Matt Murdock főnixmadár módjára éledt fel hamvaiból. Azóta Kevin Smith is bebizonyította, hogy van még lehetőség benne és nem minden puskaport lőttek el az évek folyamán. Ráadásul az új, 2012-es sorozata is meglepően jó.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/castlepunish.jpg" alt="castlepunish.jpg" class="imgnotext" /><strong>8. Megtorló</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Újabb meglepetés. Frank Castle csak kevés embernek fér bele a legkedveltebb 10 képregényhősöket felvonultató listájába. Nekem mégis az egyik kedvencem, melynek oka, hogy kicsit nyersnek, kidolgozatlannak érzem. Persze a Garth Ennis- féle Megtorló viszi a pálmát, de ez nem jelenti azt, hogy a többi felett elsiklom. Sőt, meglepő, hogy a különféle alkotók mi mindent tudnak kihozni egy amúgy teljesen hétköznapi, mindenféle csodás képességektől mentes, Vietnámot megjárt, családja kegyetlen halála miatt vérszemet kapó veteránból. A karakter más-más jellegzetességeinek bemutatása a különféle sorozatokon belül ad némi pluszt számomra, valahogy megunhatatlan, mindig képes újat mutatni, megújulni. Ha valaki egy ilyen, egyébként szerintem szűkebb rétegnek szánt sorozatot sikerre tud vinni, nos, az megérdemelten kapja az elismeréseket. Bravó, Ennis!</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>9. Fantasztikus Négyes</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Most persze sokat lehetne vitatkozni a listában elfoglalt helyéről, de ez az én egyéni álláspontom. Szintén nagy kedvenc, már csak a családi hangulat és az együvé tartozás érzése miatt is. A klasszikus sztorik, valamint a ’80-as évekbeli történetek persze számomra a jobban fogyaszthatóak közé tartoznak, azért a modern koriak között is akad egy pár elég jó kis történet. Ráadásul Dr. Doom számomra az abszolút gonosz karakter, minden idők egyik legjobb szupergonosza. Kell ennél több?<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/xmengraph.jpg" alt="xmengraph.jpg" class="imgnotext" /><strong>10. X-Men</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Utoljára ismételten csak egy szuperhősökből álló csapat következik. Xavier professzor és az X-ek olykor igen nagy meglepetéssel tudnak szolgálni, bár jelen esetben egy kifacsart „családdal” van dolgunk. Teszik a dolgukat, megmentik a világot, holott az emberiség retteg tőlük, kívülállóként kell elviselniük a mindennapi életben őket ért megaláztatásokat. Olykor elgondolkodtató, már-már sokkoló történetekben is helyet kaptak, gondolok itt elsősorban Chris Claremont 1982-es God Loves, Man Kills című művére, amely egy igazi gyöngyszem és amely az egyik személyes kedvencem.</p>
<p style="text-align: justify;">Ennyi lett volna, ennyi fért bele a Top 10-es listámba. Persze bőven lehetne még folytatni a Zöld Lámpással, Amerika Kapitánnyal, Vasemberrel, az Igazság Ligájával, Zöld Íjásszal és még számtalan, jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb karakterrel/ karakterekkel. Azt hiszem a következő összeállításban a kedvenc történeteimet fogom elétek tárni. Igaz, azt még rendszereznem kell és igen komoly munka lesz összeállítani a 10 legjobban tetszőt.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fkedvenc_kepregenyhoseim_top10_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fkedvenc_kepregenyhoseim_top10_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fkedvenc_kepregenyhoseim_top10_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kedvenc képregényhőseim TOP10 ( 2. rész )"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/12/31/kedvenc_kepregenyhoseim_top10_2_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4989212" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/castlepunish.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/12/24/karacsony_apropojan_287
Karácsony apropóján
2012-12-24T10:57:46+01:00
2012-12-24T10:57:46+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: center;">Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/hulkar%C3%A1csony.jpg" alt="hulkarácsony.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F24%2Fkaracsony_apropojan_287%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F24%2Fkaracsony_apropojan_287%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F24%2Fkaracsony_apropojan_287%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Karácsony apropóján"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/12/24/karacsony_apropojan_287#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4979839" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/hulkar%C3%A1csony.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/12/21/kedvenc_kepregenyhoseim_top10_1_resz
Kedvenc képregényhőseim TOP10 ( 1. rész )
2012-12-21T15:17:46+01:00
2012-12-21T15:17:46+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Jöjjön akkor elsőként a kedvenc képregényhőseim felsorolása. Ez egy két részre bontott Top 10-es lista, ami csupán az én egyéni véleményemet, nézetemet tükrözi. Mindegyik helyezetthez egy kisebbfajta leírást is mellékelek, melyben igyekszem megvilágítani, miért is esett rá a választásom. Mint ahogy a korábbiakban már leírtam és utaltam is rá, nagy meglepetésekre senki se számítson, bár néhol meglehetősen egyéni az ízlésem, már ami a jelölteket és a listában elfoglalt helyüket illeti. Ez a lista a képregényhősöket veszi alapul, nem pedig csak a szuperhősöket, amit vélhetőleg látni is fogtok.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>1. Pókember</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A lista írásakor meglehetősen nehéz helyzetben voltam. Az első helyért folytatott küzdelem igen kiélezett volt mindvégig, de amint láthatjátok egy arasszal Peter Parker győzött. Emlékszem, valamikor 12-13 éves koromban akadt kezembe az első újkori képregény, ami a Csodálatos Pókember v2 14-es száma volt. Noha nem ez volt az első Pókemberes képregény, amit olvastam, de ekkor fogott meg igazán és ekkor kezdtem el komolyabban is foglalkozni a képregényekkel. A jó helyen, a jó időben találkoztam tehát ismét Pókemberrel, s a Vallomások című sztori hangulata olyannyira megfogott, hogy azóta is igen kellemes emlékeket idéz fel bennem.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/spidermanvsbatman.jpg" alt="spidermanvsbatman.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>2. Batman</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A meglepetés ereje itt is elmarad, bár nem mondhatjátok, hogy nem figyelmeztettelek rá titeket. Kedvenc bőregerünk lett a második helyezettem, bár éppen hogy csak lemaradt az első helyről. Az ok nyilvánvaló, Batman-hez valahogy fel kellett nőnöm, legalábbis, hogy értékelni tudjam az olykor igen komoly, igazából felnőtteknek szóló sztorikat. Imádom a krimiket, s Batman korai korszakában egyértelműen ezeken a történeteken, a nyomozáson, a tettes kézrekerítésén volt a hangsúly. Azóta persze számtalan Batman sztorit volt alkalmam olvasni, s rájöttem, hogy miért is szeretem annyira. Batman bármilyen történetben megállja a helyét, legyen az egy klasszikus detektíves, nyomozgatós sztori, véres bosszúhadjárat, hidegrázós pszicho-thriller, netán véres horror történet. Egyszerűen minden jól áll neki, minden helyzetben hiteles, akármit el lehet vele adni és ezt a DC-nél nagyon okosan ki is használják. Arról nem beszélve, hogy rengeteg nagy név dolgozott vele az évek folyamán, s ha valakit érdekel a képregényművészet és a különféle képregényes korszakok, annak talán a legjobb kutatási „ anyag „.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>3. Spawn</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Todd McFarlane teremtménye egyértelműen a ’90-es éveket idézi fel. Számomra Spawn a nagybetűs ANTIHŐS, akit szerintem nem lehet nem kedvelni. Rendkívül komplex karakter, saját sorozatában pedig hihetetlen fejlődésen megy keresztül. Példa nélküli karakter, akinek a történeteit mindig nagy kedvvel olvasom, a rajzok bámulásában pedig szintén örömömet lelem. Egyfajta kettősséget érzek benne, ugyanakkor nem akar más lenni, mint ami. Pokolbéli teremtmény, akinek a sors furcsa fintoraként és némi morbid iróniával élve szívet és lelket adtak alkotói.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>4. Ezüst Utazó</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A Jack Kirby alkotta Norrin Radd megérdemelten kapja ezt a helyezést. Habár lemaradt a képzeletbeli dobogóról, én nem feledkezem meg róla. Szintén azon nem kevés karakter közé tartozik, akik nagyobb figyelmet érdemelnének és ha valaki több időt és energiát szán a megismerésére, az nem bánja meg. A klasszikusnak számító Galactus-trilógiában történő bemutatkozásakor, annak olvasásakor már tudtam, hogy jó lesz odafigyelni erre a karakterre és nem árt kicsit alaposabban is utánanézni. Azóta már túl vagyok a saját sorozatán ( pontosabban szólva sorozatain ), s habár egyik-másik rész kicsit felemásra sikeredett és nem mondhatnám, hogy kellőképpen kiaknázták a karakterben és sajátos idealizmusában, az őt kirekesztő emberiségbe vetett hitében rejlő lehetőségeket, valahogy mégis megfogott. Az már csak hab a tortán, hogy Quentin Tarantino, az egyik kedvenc rendezőm is bolondul érte.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/silversurfer.jpeg" alt="silversurfer.jpeg" class="imgnotext" /><strong>5. Conan, a barbár</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Azt kell mondjam, hogy ez a legnagyobb meglepetés, amivel szolgálhatok. A ’70-es, ’80-as évek egyik legjobb sorozata, legalábbis számomra. Imádom a fantasy-t, Robert E. Howard barbárja pedig remekül testesíti meg a heroikus fantasy, mint műfaj követelte külső és belső tulajdonságokat, erényeket egyaránt. John Buscema remek munkát végzett a képregénnyel, hiszen a legtöbb különálló történet és egy rész kihagyásával sem marad le az ember semmiről. Az olyan klasszikus Conan történetek, mint az Elefánttorony szintén részét képezik a történetfolyamnak, ügyesen lettek tehát beépítve a nagy sztorik is. A rajzok szintén zseniálisak, valahogy beszippant az egész világ és az utolsó oldalig nem is ereszt. Tagadhatatlanul szenzációs sorozat és főhős tehát, amit minden fantasy rajongónak tiszta szívből ajánlok.</p>
<p style="text-align: justify;">Folytatása következik….</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F21%2Fkedvenc_kepregenyhoseim_top10_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F21%2Fkedvenc_kepregenyhoseim_top10_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F21%2Fkedvenc_kepregenyhoseim_top10_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kedvenc képregényhőseim TOP10 ( 1. rész )"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/12/21/kedvenc_kepregenyhoseim_top10_1_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4976329" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/spidermanvsbatman.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/12/12/statisztika_es_koszonet_frissites
Statisztika és köszönet ( Frissítés )!
2012-12-12T18:52:42+01:00
2012-12-12T18:52:42+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Sziasztok! Amint láthatjátok, az elmúlt időszakban nem született új bejegyzés, aminek oka elsősorban az, hogy diák lévén nekem is tanulnom kell és a nemszeretem időszak, a felsőoktatásban tanulók „réme”, a vizsgaidőszak bizony szerény személyemet is érinti. Legyetek hát elnézőek, igyekszem egyébként az írással, de addig is engedjétek meg, hogy ismételten száraz adatokkal dobálózzam, már ami az oldalam látogatottságát illeti. Meglehetős büszkeséggel tölt el, hogy egy egynyári hóbortnak, holmi amatőr olvasónaplónak szánt blognak ekkora látogatottsága legyen. A blog indulása óta eltelt időszakban pontosan 5207 lapletöltés történt, az összesített adatok szerint pedig legkevesebb 2263 embert érdekeltek az írásaim, kritikáim, bemutatóim. A bloggal kapcsolatban egyébként eddig pozitív véleményekkel szembesültem, úgy tűnik tehát, hogy igenis van értelme annak, amit teszek. Az adatokat elnézve egyébként a képregények különféle korszakait bemutató írásaim nyerték el leginkább a tetszéseteket, ami meglepetést nem igazán okozott, lévén szerintem is ezek a legjobban sikerült írásaim. A következő írásomban egyébként a DC egyik lejobb, valaha kiadott Batman-antológiáját igyekszem górcső alá venni, amely a Greatest Batman Stories Ever Told címet viseli. Mivel adok a véleményetekre és a különféle ötletekre, javaslatokra is vevő vagyok, ezért szívesen veszem az ajánlásokat, felvetéseket. Ha gondoljátok, írjátok meg azokat a műveket, amelyeknek a kritikáit, bemutatóit szeretnétek olvasni tőlem és lehetőségeimhez mérten igyekszem teljesíteni őket. Egy felvetés már hónapokkal ezelőtt érkezett doggfather-től amiben a kedvenc képregényhőseimre, képregényeimre, illetve top 10-es listámra kíváncsi. Ezt a kérést sem felejtettem el, igyekszem is neki eleget tenni, bár őszintén szólva hatalmas meglepetésekre ne számítsatok:) Végezetül engedjétek meg, hogy megköszönjem az elmúlt 6 hónapot, remélem a jövőben sem okozok Nektek csalódást!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F12%2Fstatisztika_es_koszonet_frissites%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F12%2Fstatisztika_es_koszonet_frissites%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F12%2F12%2Fstatisztika_es_koszonet_frissites%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Statisztika és köszönet ( Frissítés )!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/12/12/statisztika_es_koszonet_frissites#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4962190" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
https://napicomx.blog.hu/2012/11/24/bemutatom_john_byrne
Bemutatom: John Byrne
2012-11-24T17:50:11+01:00
2012-11-24T17:50:11+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Valljuk be, kevés olyan nagyszerű művész van a világon, aki majd minden emblematikus karakterrel dolgozott már együtt a képregények világában. John Byrne-nek azonban mindez sikerült, hozzáteszem, nem is akárhogyan, hiszen még életében legenda lett és ha valaki meglátja a nevét bármelyik képregény borítóján, az biztosra veheti, hogy szenzációs rajzokkal és hasonló jelzővel illethető történettel találja magát szembe. John Lindley Byrne 1950. július 6.-án látta meg a napvilágot Angliában, s meglehetősen korán megismerkedett a képregények világával.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/John_Byrne.jpg" alt="John_Byrne.jpg" class="imgnotext" />8 éves korában szüleivel együtt elhagyták a jó öreg Albion térségét és Kanadába költöztek. Első találkozása a Marvel képregényekkel 1962-ben történt, a Fantasztikus Négyes 5-ös számával, s a Stan Lee-Jack Kirby páros munkája meghatározó szerepet töltött be életének további alakulásában. 1970-ben felvételt nyert az Alberta Művészeti Főiskolára, ahol is egy szuperhős paródia segítségével igyekezett meggyőzni az embereket a művészeket érintő legáltalánosabb sztereotípia mibenlétének helytelenségéről, miszerint minden művész homoszexuális lenne. 1973-ban aztán otthagyta az iskolát, hogy a saját útját járja. A Charlton Comics-nál töltött évei után végül a Marvel Comics-nál kötött ki, ahol is 1975-ben egy Dracula történettel hívta fel magára a figyelmet. A Marvel Comics rábízta a gyenge eladásokat produkáló sorozatait, mint a Vasököl vagy a Marvel Team-Up. 1977-ben aztán döntő fordulat állt be életében, hiszen megkapta The X-Men címet, s olyan klasszikus történetekkel lepte meg a képregények szerelmeseit, mint a kultikussá vált Dark Phoenix Saga vagy a Days of Future Past. Byrne legnagyobb érdeme közé tartozik, hogy egyedül ő kardoskodott Rozsomák karakterének megtartásában, s igyekezett olyan sztorielemeket felhasználni, melyek alátámasztják a karakter szükségességét a Marvel Univerzumban. Nem mellékesen az ő fejéből pattant ki Kitty Pryde, alias Árnymacska karaktere, aki ezek után szintén az X-Men csapatának oszlopos tagja lett. 1981-ben aztán könnyes búcsút vett az időközben a The Uncanny X-Men címet felvevő sorozattól, hogy Amerika Kapitány, a Bosszúállók és a Fantasztikus Négyes sorozatával is csodákat műveljen. Byrne 5 éven keresztül, egészen 1986-ig rajzolta a Fantasztikus Négyes sorozatát, melyet sokan csupán a második Arany korszaknak hívnak, nem véletlenül. Byrne elképzelése az volt, hogy időutazásra vigye az olvasókat, s ezzel mégis valami újat mutasson. Az ő ötletén alapult az eredeti négyes megbomlása, vagy hogy kisebbfajta szerelmi háromszög alakuljon ki Fáklya, a Lény és annak vak barátnője, Alicia között. A ’80-as években még két cím, az Alpha Flight és a Hihetetlen Hulk néhány számának rajzai is hozzá köthetőek. Ezen időszakban Byrne nem csak a Marvel, hanem annak örök riválisa, a DC Comics számára is dolgozott, többek között az ő nevéhez fűződik a The Untold Legend of the Batman minisorozata is.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/johnbyrne1.jpg" alt="johnbyrne1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Legnagyobb áttörését mégis Superman karakterével érte el, hiszen annak haldokló sorozatát ismét fellendítette, a karaktert a végletekig lecsupaszította, újragondolta s ismét visszatérítette az alapokhoz. Szándékosan legyengítette és ezzel sebezhetőbbé varázsolta a karaktert, a Magány Erődjét és Krypto-t egy tollvonással eltörölte s a Superman-t örökbefogadó Kent család tagjait is az élők között tudhattuk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy fiúk tettei még életükben büszkévé tegyék őket, s nem mellékesen mindig ott legyenek Clark mellett, ha annak tanácsra van szüksége. A karakter gyorsaságával magyarázatot szolgáltatott arra, hogy miért nem ismerik fel az emberek a Superman bőrébe bújt Kent-et s életében először Clark számára az otthont elsődlegesen a Föld jelenti, hiszen a Krypton teljeséggel idegennek hat számára. Superman sorozata mellett számtalan minisorozat és graphic novel alkotásában is részt vett, mint a Superman: The Earth Stealers, a The Man of Steel, The World of Krypton, The World of Metropolis vagy a The World of Smallville. Az ez után következő években visszatért a Marvel Comics-hoz, hogy ráncba szedje a The Sensational She-Hulk-ot , Vasembert és Namor önálló sorozatát. Saját bevallása szerint a tiszta vonalas megvalósítás áll tőle a lehető legtávolabb, részleges színvaksága pedig nem egy munkájára nyomta már rá a bélyegét. (ennek ellenére mindegyik szenzációs ). A számtalan díjjal kitüntetett Byrne olyan művészeket inspirált, mint a Spawn " atyjaként" elhíresült Todd McFarlane vagy a JLA-t is jegyző Bryan Hitch.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F24%2Fbemutatom_john_byrne%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F24%2Fbemutatom_john_byrne%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F24%2Fbemutatom_john_byrne%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bemutatom: John Byrne"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/11/24/bemutatom_john_byrne#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4923310" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/John_Byrne.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/11/11/man_of_steel
Man of Steel 2013
2012-11-11T09:52:27+01:00
2012-11-11T09:52:27+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<div class="blh_post_video">
<p class="blh_post_video"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/ll39CAovGrg&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/ll39CAovGrg&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ismét egy filmbemutatóval folytatnám, méghozzá a Man of Steel című Superman reboot teaserével. Manapság a rendezők és a forgatókönyvírók is több fantáziát látnak a szuperhősös filmek újragondolásában, és hát tudjuk, hogy a Batman reboot is hatalmas sikernek örvendett. Habár az idei Comic Con-on debütált teaser trailer távolról sem tekinthető részletesnek, azért az már most látszik, hogy Man of Steel valami egészen más lesz, jóval komolyabb történet és egy letisztultabb, ám mégis modern látványvilág fog elénk tárulni 2013-ban. Superman szerepét Henry Cavill kapta, Lois Lane-t Amy Adams, a Daily Planet főszerkesztőjét Laurence Fishburne, míg Clark szüleit Diane Lane és Kevin Costner fogja alakítani. A film főgonosza az eddigi Superman filmektől eltérően nem Lex Luthor, hanem Zod tábornok lesz, akit Michael Shannon alakít majd. Ami viszont tényleg bizakodásra adhat okot, az a rendező, Zack Snyder és a forgatókönyvíró, Christopher Nolan személye, akik mint tudjuk, letettek már egy s mást az asztalra. Nálam egyértelműen 2013 egyik legjobban várt alkotása, s ha ti még valamilyen oknál fogva nem tettétek, úgy tekintsétek meg a másfél perces kedvcsinálót.</p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F11%2Fman_of_steel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F11%2Fman_of_steel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F11%2Fman_of_steel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Man of Steel 2013"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/11/11/man_of_steel#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4901485" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/ll39CAovGrg/0.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/11/04/egy_kis_hazai_a_kingpintol
Egy kis hazai a Kingpintől....
2012-11-04T15:12:37+01:00
2012-11-04T15:12:37+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">A képregények helyzete Magyarországon elég siralmasnak tűnhet, bár kétségtelen, hogy remek próbálkozások is akadnak szép számmal. Ilyen próbálkozás a Kingpin Kiadó is, amely szerintem hiánypótló a magyar piacon. Gondolom mindenki ismeri a kiadót, így aztán nem is ecsetelném különösképpen annak erényeit, csupán a számomra meglepő és ugyancsak szimpatikus dolgokat jegyezném meg. Egyrészt a honlapjuk rendkívül jól karbantartott és igényes, ráadásul mindig frissül valami újdonsággal. A Harza Tamás vezette kiadó tényleg figyel az olvasóközönségre, és ez nem kis szó. Számtalan esetben írtam már levelet a kiadónak, a fórumon is tettem már fel kérdéseket és mindig rendre jött rá a válasz. Vagy személyesen Tamástól vagy valamelyik segítőkész rajongótól. Nem akarom bántani az Adok-Semic-et, de ez a kiadó igazán itt vérzett el. Nem figyelt kellőképpen az olvasókra, azok igényeire. De a Kingpin más.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/hihep%C3%B3k2.jpg" alt="hihepók2.jpg" class="imgnotext" />Ugyanis ők rendre figyelik az olvasói kívánalmakat, számításba veszik őket és valamilyen úton-módon igyekeznek a hazai képregényrajongók kedvére tenni. Azt hiszem, egy kiadótól nem is várhatunk többet. Ráadásul az Adoc-Semic megszűnte után a Kingpin merte bevállalni egyedül a kéthavi megjelenésű képregények terjesztését. Vidéki lévén persze hátrányból indulok, mert a három, füzetes, kéthavi megjelenésű képregényből csupán egyet tudok beszerezni, a Marvel+ és a Csodálatos Pókembert sajnos később pótolom, valószínűleg internetes rendelés útján. A Hihetetlen Pókember viszont meglepett. A 4. és az 5. számot is egy hipermarketben ( értsd: Tesco ) vásároltam, és hazaérvén rögtön le is csaptam rá. Gyönyörű, fényes lapok, igényes borító, 48 oldal. Mindez potom 790 forintos áron. Anno a Csodapók V2-ért fizettem ennyit, amit ne szépítsük, WC-papírra nyomtak. Mindez kiegészülve a számomra oly fontosnak tartott levelezési rovattal és kedvcsinálóval a következő számból. Hát valahogy így kellene ezt csinálni. A sztoriról egyébként nem szeretnék bővebben nyilatkozni, hiszen nem ez a jelenlegi bejegyzés apropója. Személyes véleményem, hogy olvastam már jobbat, de rosszabbat is. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a sztori korrekt, ámbár kevésbé mélyen szántó. A legfrissebb számban azonban helyet kap Clayton Crain is, aki többek között a Ghost Rider: Road to Damnation-t is festette. A fickó nagyon tud bánni az ecsettel, a színkezelése pedig frenetikus, mindig megtalálja a kellő hangulat eléréséhez leginkább szóba jöhető színeket. Egy szó, mint száz, szerezzétek be ezen kiadványt is, ha eddig még nem tettétek meg. Semmiképpen sem fogjátok megbánni.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F04%2Fegy_kis_hazai_a_kingpintol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F04%2Fegy_kis_hazai_a_kingpintol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F04%2Fegy_kis_hazai_a_kingpintol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy kis hazai a Kingpintől...."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/11/04/egy_kis_hazai_a_kingpintol#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4888598" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/hihep%C3%B3k2.jpg
https://napicomx.blog.hu/2012/11/01/katsuhiro_otomo_domu
Katsuhiro Otomo: DoMu ( A Child's Dream )
2012-11-01T11:39:21+01:00
2012-11-01T11:39:21+01:00
com-x90
https://blog.hu/user/735084
<p style="text-align: justify;">Vajmi kevés olyan művész akad a földkerekségen, akinek neve gyakorlatilag összeforrt saját alkotásával, a képregényművészetben pedig majdhogynem egyedülálló jelenségnek számít. És ha azt mondom, hogy jelen alkotás szellemi atyjának és egyben rajzolójának ez teljes mértékben sikerült, akkor egyáltalán nem állítok valótlant. S tette mindezt tőlünk keletebbre, még a ’80-as években. A világ összes manga kedvelője ismeri Katsuhiro Otomo nevét, nem számítva a film- és anime kedvelőket, akiknek szintén nem kell bemutatnom az úriembert. Habár Otomo munkásságát a rajongók számára elsősorban az időben későbbi Akira jelenti, a művész hazai, jól megérdemelt hírnevét eggyel korábbi alkotásának köszönheti.<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/otomo2.PNG" alt="otomo2.PNG" class="imgnotext" />Ez az alkotás pedig a DoMu, amely a japán képregényszerzők kedvelt témájának, a horrornak egyik legszebb és egyben legstílusosabb példája. Katsuhiro számtalan dugába dőlt próbálkozás után fogott bele ebbe a páratlan sci-fi-horrorregénybe, amelynek folytatásos sorozata, ahogy a mangák esetében már megszokhattuk több évet ölelt fel. A DoMu 1980 januárjában indult hódító útjára egy japán kiadó magazinjában, hogy aztán két év leforgása alatt eljusson a megdöbbentő végkifejletig, s a nagy érdeklődésre és a kedvező eladási statisztikákra való tekintettel gyűjteményes formában is ott találjuk minden valamirevaló manga kedvelő polcán. Az alkotás egyedülálló módon elnyerte az 1983-as japán sci-fi nagydíjat, annak ellenére, hogy nehezen illeszthető be a műfaj szabta, egyébként igen szűk keretek közé. Mindezt azért merem megemlíteni, mert a sci-fi műfajára egyedül a két főhős különleges és megdöbbentő képességei utalnak. Ha valaki holmi gagyi J horrorra, a TV készülékből előmászni igyekvő bosszúálló szellemre gondolna, ki kell ábrándítanom, hiszen a helyszín ezúttal egy külvárosi, egyszerű kis panelház a tokiói Cucumi lakótelepen, méghozzá a ’70-es évek végén. Ezen tömbház lakói félelemben és rettegésben élnek, hiszen nem egészen 3 év leforgása alatt 25 tisztázatlan körülmények közötti, rejtélyes, motiválatlan öngyilkosságnak álcázott haláleset történt az épületben. A helyi rendőrség főfelügyelője teljes körű kivizsgálást rendel el, hiszen gyanakvásra ad okot, hogy a halálesetek csupán egyetlen háztömböt érintenek az egész lakótelepen. Mintegy ezzel egyidejűleg új lakók érkeznek a tömbházba, méghozzá egy fiatal házaspár és kislányuk, Ecukó, aki mint később kiderül, természetfeletti képességek birtokában van ( telepátia, telekinézis, miegymás ).<img src="https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/domu.jpg" alt="domu.jpg" class="imgnotext" />A kislány érkezése pillanatában rádöbben, hogy valaki a házban szintén hasonló képességekkel bír, ám ezeket gyilkosságokra és a lakók megfélemlítésére használja fel. A felismerés mondhatjuk kölcsönös, s a pszichopata sorozatgyilkos, akire természetesen a legkevésbé gondolna az ember, Ecukót szemeli ki következő áldozatául, hogy megszabadulva újonnan jött riválisától ismét kezébe vegye az irányítást és visszanyerje egyeduralmát kicsiny, tömbháznak keresztelt birodalma felett. A sztori manapság sok újdonsággal nem szolgál, viszont a megvalósítás, a felvezetés és a csakis a Japán igényes horrorokra jellemző erős atmoszférateremtés miatt megér egy misét. Otomo állítólag valós eseményekből merített ihletet, ugyanis a távoli Mijagi tartományból frissen Tokióba való költözése után nem sokkal nagy port kavart egy lakótelepi öngyilkosságsorozat. A zseniálisan felvezetett szellemi párharc, amely az ártatlan lakókat sem kíméli azért is rendkívüli, mert érezhetően több forog kockán holmi külvárosi tömbház lakóinak sorsánál. Habár a DoMu évekkel megelőzi az Akirát, Otomo itt próbál ki számtalan olyan elemet, melyet későbbi remekművében is mesterien alkalmaz. Az analógiák felfedezése tehát nem nehéz, hiszen itt is természetfeletti képességekkel felvértezett gyermek a főszereplő, akiből az erős érzelmi kitörések kontrollálhatatlan szörnyeteget, egy pusztítót teremthetnek, ráadásul a gyermekek kora is stimmel. Maguk a rajzok illetve a művészi kivitelezés elsőrangú és minden dicséretet megérdemel. Aki tipikus manga figurákat képzel el, az ugyancsak meglepődik a DoMu olvasásakor, hiszen nyoma sincs ezeknek a hétköznapi mangákból jól ismert ábrázolásmódoknak. Itt kérem az arcok és legfőképpen az arckifejezések minél realisztikusabb ábrázolásán van a hangsúly, s Otomo mindezt meglepő természetességgel teszi. Az aprólékosan, művészi pontossággal és igényességgel megrajzolt hátterek és alakok tehát tetszetősek, az önmaga torkát átvágó lakó véres és kegyetlen halálának részletekbe menő ábrázolása pedig több, mint megdöbbentő. A DoMu, vagyis a Gyermekálom angol nyelvű kiadása a Dark Horse kiadó első igazán nagy manga-sikerét jelentette, 1993-ban három füzetben, majd egy gyűjteményes kötetben is kiadták. Az eltérő olvasási irány problémáját a kiadó a már jól bejáratott oldaltükrözéssel igyekezte kiküszöbölni, meglepően jó eredménnyel. Aki szereti a keleti képregényművészetet és most ismerkedik a mangák világával, esetleg zsigerekig ható borzongásra vágyik annak bátran ajánlom olvasásra a DoMu-t. Otomo igazi művész, s remekművét, ha egy mód és lehetőség van rá, otthon, egyedül, sötétben olvassuk el. Higyjetek nekem, a hatás mindent elsöprő és garantált…</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F01%2Fkatsuhiro_otomo_domu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F01%2Fkatsuhiro_otomo_domu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnapicomx.blog.hu%2F2012%2F11%2F01%2Fkatsuhiro_otomo_domu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Katsuhiro Otomo: DoMu ( A Child's Dream )"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://napicomx.blog.hu/2012/11/01/katsuhiro_otomo_domu#comments"><img class="item_ctp" src="https://napicomx.blog.hu/rss/image/post/id/4875555" border="0" /></a><br /></p>
0
A képregényblog
https://napicomx.blog.hu
https://m.blog.hu/na/napicomx/image/kepregenyes/otomo2.PNG