Wesley Gibson egy igazi vesztes. Egy igazi, nagybetűs LÚZER. Az apja még 18 hetesen, csecsemőkorában elhagyta. Asszisztensként dolgozik egy irodában, ahol a nagydarab, elhízott főnöke nap mint nap ócsárolja és élvezettel szívja a vérét. Egyetlen barátja van, aki a háta mögött a frissen vásárolt IKEA dohányzóasztalon döngeti a barátnőjét nap, mint nap, amíg ő az irodában gürcöl. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, állandó migrénnel és fáradékonysággal is küzd.
Mindez megváltozik, amikor belép az életébe Fox, aki nemes egyszerűséggel kiírtja egy gyorsétkezde komplett személyzetét és az aktuálisan ott tartózkodó, rendelésükre váró vendégeket. Szegény hősünknek még fölocsúdni sincs ideje, már egy sportkocsiban találja magát Fox-al, aki egy szupertitkos búvóhelyre viszi. Itt aztán találkozik a Professzorral, aki szembesíti őt az igazsággal, miszerint az apja a valaha élt legprofibb bérgyilkos volt, aki csak nemrég halt meg a fiára hagyva mindent, hogy ő egy született gyilkos ( a jó gének teszik ) és hogy szuperhősök és szupergonoszok márpedig léteznek. Bumm. Szegény Wesley-nek túl sok információ ez egyszerre, de végülis csak megbírkozik vele valahogy. Fox segédletével részt vesz egy kiképzésen, amely frissen kihantolt holttestek szitává lövéséből és önmaga péppé veretéséből áll. A kiképzés végén átveszi meggyilkolt apja helyét az 5 klán alkotta szupergonoszok Testvériségében és megszállottan keresi apja gyilkosát. Persze előtte rendre bosszút áll a korábban őt ért sérelmekért ( kezdve a gimis évei alatt őt kikosarazó csajon).
A Testvériség tagjai 1986 óta háborítatlanul élnek, gyakorlatilag nyugdíjba vonultak. Rájöttek, hogy a szuperhősök ellen csak együtt vehetik fel a versenyt. Egyesült erővel, szisztematikusan felkutatták és kiírtották az összes szuperhőst, majd az Empire State Building álnéven futó hatalmas agymosó szerkezettel ( mintha csak a MiB Szabadság-szobor vakuzóját nyúlták volna le) kitörlik az emberek emlékeit a szuperhősökről, akik ezentúl csupán a képzelet szülöttei és akik csak a képregényekben léteznek. Két klán azonban Mr. Rictus vezényletével, megunva nyugdíjas éveiket, ismét rosszaságban törik a fejüket és akárcsak a csinytalan kölykök, nekilátnak bepótolni kiesett éveiket. Wesley azonban, oldalán Fox-al felveszi a kesztyűt, nekiáll rendet tenni, miközben megtudja, hogy apja él és virul és igencsak büszke a fiára. No de mit várhatunk egy ilyen alkotástól? Egy biztos: Happy end-et nem.
Mint ahogy a fentiekből is kitűnik, egy vérbeli fekete komédiával van dolgunk. Egyszerűen nem vehetjük komolyan az eseményeket, legyenek azok bármily tragikusak is. Viszont éppen ez adja a történet varázsát. A Mark Millar által írt és J.G. Jones által rajzolt alkotás 2003 és 2004 között jelent meg a Top Cow kiadó gondozásában. A történet minden, csak nem hétköznapi, még a képregények világában sem. Az nem lehet, hogy mindig a jók győzzenek. Gondolom ez járhatott Mark Millar fejében is, amikor papírra vetette a Wanted sztoriját. Legyen már a szupergonoszoknak is egy jó napjuk. És lett is. Ebben a történetben a gonoszok élik mindennapi életüket, némelyikük egyenesen a szerető családapa képében tetszeleg. És hogy milyen szupergonoszokról is beszélünk? A két személyes kedvencem Shit-head, aki mint a nevéből is következtethető, egy hatalmas, Jabba-ra hajazó, kisebbségi komplexussal küzdő ürülékhalom és Johnny Two-Dicks, aki egy konfliktuskerülő, gyáva alak, és akit a beszélő nemiszerve irányít.( E két karakter kivégzésén órákig röhögtem). Mr. Rictus az egyetlen olyan alak, akit vérbeli gonosznak könyvelhetünk el, nem is beszélve arról, hogy még jól is néz ki. A sztori új színt visz a szuperhősök világába, miközben önmaga paródiájává válik.
J.G. Jones rajzai szépek, mindenféle sallangtól mentes, tisztességes iparosmunkák. Az akciójelenetek ábrázolásmódja dinamikus, a különféle gyilkosságok, a kivégzések és a nyers brutalitás pedig kellőképpen kidolgozottak. A 2008-ban, Angelina Jolie és Morgan Freeman főszereplésével készült filmadaptáció csupán a történet vázát hagyta meg, minden mást felvizeztek, gondolom a hitelesség kedvéért. Aki jót akar szórakozni, olykor nevetni, vagy csak új szemszögből is meg akarja vizsgálni a szuperhősök mindennapi életét, esetleg a film után kíváncsi az eredeti sztorira az adjon Wesley Gibsonnak egy esélyt. Nem fogja megbánni.
Utolsó kommentek