HTML

Leírás

Képregényekkel és a képregények világával foglalkozó blogom. Kellemes időtöltést!

Utolsó kommentek

  • Imre Stolcz: @codexe: Szia érdekelnének ha még megvannak milyen képregények vannak a birtokodba :) 06 70 543 80 22 (2018.04.23. 17:47) Mennyit is ér egy képregény?
  • codexe: Tele vagyok képregényekkel. 1991-ből 1992-ből és tovább. 7-8 évesen kezdtem venni őket, de nagyon útba vannak már. Bosszú angyalai, Pókember, Superman (vagy Superman & Batman), X-Men, Spawn, Cu... (2018.02.04. 16:09) Mennyit is ér egy képregény?
  • doggfather: @com-x90: igazán nincs mit! (2014.01.12. 15:24) Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
  • com-x90: @doggfather: Köszönöm szépen, hogy szóltál, sajnos mostanában, mióta dolgozom, nincs időm a blogra, amint azt észre is vettétek, de igyekszem majd tenni ellene valamit és időt szánni rá. Még egyszer... (2014.01.09. 17:52) Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
  • doggfather: ha nem írsz semmit a blog.hu le fogja tiltani/törölni a blogod! (2014.01.08. 18:54) Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
  • Utolsó 20

Friss topikok

Címkék

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

The Lone Ranger Omnibus Vol. 1 (TPB)

com-x90 2013.07.07. 11:25

Amerikai hős, amerikai jelkép, az amerikai kultúra halhatatlan ikonja. Valahogy így határozhatnánk meg, mit is jelent hazájában John Reid, ismertebb nevén a magányos lovas. Az a jelkép, aki 1933-ban indult hódító útjára először a rádióban, majd képregényekben, TV-filmekben és sorozatokban is nagy sikert aratva. 2006-ban a Dynamite Entertainment gondolt egy merészet, leporolta az alapötletet s útjának indította a magányos lovas legújabb, önálló képregény sorozatát, mely eleddig 25 részig futott, igaz ez idő alatt több díjat is sikerült bezsebelnie. A kiadó mindezt együtt is kiadta The Lone Ranger Omnibus címet viselő gyűjteményes kötetében, melyben még egy plusz történet is helyet kapott, igaz, ez nem szerves része a főszálnak. Jómagam sosem rajongtam a western filmekért, persze a klasszikusnak számító filmeken én is átrágtam magam s van némi fogalmam a műfaj sajátságairól. Az alapötlet felszínességét, tekintve, hogy az 1933-ban született, nem rovom fel a képregénynek, de szó nélkül sem mehetek el mellette, lévén az azóta eltelt 70 év alatt gyakorlatilag mit sem változott. 1869-et írunk s a messzi Vadnyugaton találjuk hősünket, aki Texas Ranger apjával, bátyjával és bajtársaikkal nyargalnak sietve egy keresett bűnöző feltételezett rejtekhelye felé. Egy szűk kanyonba érve azonban váratlanul megtámadják őket, szabályos kivégzésnek lehetünk tanúi, mely során John Reid kivételével mindenkivel végeznek.loneranger.jpg

Maga John is igen súlyos sérüléseket szenved, ám amikor a banditák szeretteinek holttestei között ráakadva megpróbálják végleg eltenni láb alól, egy indián közbelépve megmenti őt s elcipeli rejtekhelyéhez, ahol kioperálja belőle a golyókat, s úgy általában véve talpra állítja. Reid felébredve szembesül a történtekkel, köszönetet mondd indián megmentőjének, akit nemes egyszerűséggel Tonto-nak hívnak, s bosszút esküszik családtagjai sírjánál. Tonto sikeresen megmentette felszerelését, s mivel véleménye szerint nem egyszerű rablás áll a gyilkosságok hátterében azt javasolja, hogy Reid maradjon halott, s rejtse arcát álarc mögé, mintegy elrejtve valódi kilétét ellenségei elől. Reid végképp felépülve, egy ezüstbánya mélyén felépítve rejtekhelyét készül a bosszúra, melyben Tonto is segítségére lesz. Mindeközben egy hivatásos bérgyilkos sorra gyilkolja az elhunyt rangerek családtagjait, s Reid egy hófehér paripa, Silver hátán, oldalán Tonto-val igyekszik megmenteni bátyja, Dan feleségét és gyermekét, s mindeközben igyekszik kideríteni, kinek is állt szándékában a Texas Rangerek meggyilkolása. Mint látható, az alapötlet elég sekélyes, a gyilkosság s az ebből fakadó bosszú, mint olyan egy jól bevált dramaturgiai tényező, melyet már számtalanszor láthattunk egyaránt filmekben, képregényekben, de irodalmi művekben is. Ahogy haladunk előre a képregényben, úgy bukkannak fel előttünk a történet hiányosságai illetve az a rengeteg klisé, mellyel fogyaszthatóvá próbálják azt tenni. Mert maga a történet egy kliséhalmaz, jól bevált recept alapján, amivel különösebb probléma nem is lenne, ha beváltaná a hozzá fűzött reményeket, nevezetesen, hogy képes hosszú ideig fenntartani az ember érdeklődését. De amíg a több, mint 600 oldal elolvasása után eljutunk a várva várt végkifejletig rengetegszer fogjuk azt érezni, mintha az idegeinkkel és a türelmünkkel játszanának. Nem csak a történet felszínes, de bizony a karakterek is, annak ellenére, hogy nem is vártam regénybe illő jellemábrázolást. Reid előtt csak a bosszú lebeg, annyira azonosul az álarcos jótevővel, hogy sem evéshez, sem alváshoz nem veszi le a maszkját, ami elég erőltetettnek hat. Bátyja helyett próbál meg apja lenni annak fiának, ám mint oly sok minden, ez sem működik tökéletesen. Tonto jelleme, ha lehet ezt mondani, még ennél is gyengébben lett ábrázolva, gyakorlatilag semmit sem tudunk meg róla, igazából megkedvelni sem tudjuk. Nem tudjuk meg, hogy miért van egyedül, hogy hogyan került a vérengzés színhelyére s hogy miért is mentett meg bennünket, tehát a tulajdonképpeni motivációját, tetteinek mozgatórugóját. Persze mondhatnánk, hogy csupa emberszeretetből mentett meg minket és csatlakozott hozzánk, jó mentorhoz illően, ám figyelembe véve, hogy az 1870-es években, a kegyetlenségéről híres Vadnyugaton járunk, nos, ez elég hihetetlennek hangzik. Persze előbb-utóbb találkozik saját törzsével is, de itt sem derül ki semmi érdemleges, miért is hagyta ott őket, mely törzs egyébként igen megbocsátó ez ügyben. Meglepetésre a történet főgonosza sokkal jobban lett kidolgozva a főhősnél, de itt is felbukkannak azok a fránya, egyébiránt jól bejáratott frázisok: kegyetlen, iszákos apa, még kegyetlenebb élet, mindez megspékelve némi pszichopata elmebajjal. A mellékszereplők, ha lehet, még ennyire sincsenek kidolgozva, s lehetetlen nem észrevenni bizonyos analógiákat, melyek bizonyos karaktereket érintenek: egy orvos, aki nőket gyilkol brutális módszerrel (Hasfelmetsző Jack?), vagy a seriff, a törvény megbízható, lojális embere, aki segíti álarcos hősünket (Tom Gordon?). A sorozat írója, Brett Matthews tehát nem vitte túlzásba a helyzet felvázolását, sem a jellemábrázolást, ami egy ilyen, kegyetlen gyilkosságot követő bosszúra épülő történetben azért igen fájó pont tud lenni. A brazil művész, Sergio Cariello rajzai is néminemű visszafogottságról tesznek tanúbizonyságot, mintha nem tudta volna eldönteni, mit is akar tulajdonképpen ábrázolni. A vadnyugati táj, a lenyugvó nap, a porban nyargaló csatakos lovak látványa tényleg szép, ám túl sok a közeli arcokról készült rajz, nem értem, miért nem lehetett más nézőpontból ábrázolni egyes helyzeteket. A Vadnyugat, mint tudjuk, az ott élők kegyetlenségéről és az érzelemmentességéről ismeretes, s ez megfelelően is lett ábrázolva, véres, brutális leszámolások, nem számítva a főgonosz, Butch Cavendish tetteit illetve az utána maradó hullahegyeket, szó szerint értve.loneranger1.jpgA sorozat legnagyobb hibája éppenséggel annak középszerűsége, hiszen egyszerűen nem tud túlnőni önmagán, bár eme középszerűséget is figyelembe véve elmondható, hogy a képregény s maga a sorozat a jobbak közül való. A nemsokára mozikba kerülő azonos című film valószínűleg ebből a sorozatból is meríteni fog, s ismerve Gore Verbinski-t és eddigi munkásságát, akcióban, kalandban és poénokban sem lesz hiány. A film bemutatója alapján borítékolható a teltházas mozi, ám valószínűleg a filmet nem a történet, sokkal inkább a látványvilág, nomeg a Tonto szerepében tetszelgő Johnny Depp, s annak poénosnak szánt megnyilvánulásai viszik majd el a hátukon. Aki egy könnyednek szánt, kalandos vadnyugati környezetbe ágyazott bosszúhadjárat olvasása után érez ellenállhatatlan kényszert, netán a film megtekintése előtt szeretne megismerkedni az alapszituációval és a szereplőkkel annak bátran ajánlom a fent említett képregényt. Aki összetett, csavaros történetre, netán kiemelkedő művészi megvalósításra vágyik, az nyugodtan kihagyhatja, valószínűleg nem ez lesz a kedvenc képregénye.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://napicomx.blog.hu/api/trackback/id/tr885394363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása