Jöjjön akkor elsőként a kedvenc képregényhőseim felsorolása. Ez egy két részre bontott Top 10-es lista, ami csupán az én egyéni véleményemet, nézetemet tükrözi. Mindegyik helyezetthez egy kisebbfajta leírást is mellékelek, melyben igyekszem megvilágítani, miért is esett rá a választásom. Mint ahogy a korábbiakban már leírtam és utaltam is rá, nagy meglepetésekre senki se számítson, bár néhol meglehetősen egyéni az ízlésem, már ami a jelölteket és a listában elfoglalt helyüket illeti. Ez a lista a képregényhősöket veszi alapul, nem pedig csak a szuperhősöket, amit vélhetőleg látni is fogtok.
1. Pókember
A lista írásakor meglehetősen nehéz helyzetben voltam. Az első helyért folytatott küzdelem igen kiélezett volt mindvégig, de amint láthatjátok egy arasszal Peter Parker győzött. Emlékszem, valamikor 12-13 éves koromban akadt kezembe az első újkori képregény, ami a Csodálatos Pókember v2 14-es száma volt. Noha nem ez volt az első Pókemberes képregény, amit olvastam, de ekkor fogott meg igazán és ekkor kezdtem el komolyabban is foglalkozni a képregényekkel. A jó helyen, a jó időben találkoztam tehát ismét Pókemberrel, s a Vallomások című sztori hangulata olyannyira megfogott, hogy azóta is igen kellemes emlékeket idéz fel bennem.
2. Batman
A meglepetés ereje itt is elmarad, bár nem mondhatjátok, hogy nem figyelmeztettelek rá titeket. Kedvenc bőregerünk lett a második helyezettem, bár éppen hogy csak lemaradt az első helyről. Az ok nyilvánvaló, Batman-hez valahogy fel kellett nőnöm, legalábbis, hogy értékelni tudjam az olykor igen komoly, igazából felnőtteknek szóló sztorikat. Imádom a krimiket, s Batman korai korszakában egyértelműen ezeken a történeteken, a nyomozáson, a tettes kézrekerítésén volt a hangsúly. Azóta persze számtalan Batman sztorit volt alkalmam olvasni, s rájöttem, hogy miért is szeretem annyira. Batman bármilyen történetben megállja a helyét, legyen az egy klasszikus detektíves, nyomozgatós sztori, véres bosszúhadjárat, hidegrázós pszicho-thriller, netán véres horror történet. Egyszerűen minden jól áll neki, minden helyzetben hiteles, akármit el lehet vele adni és ezt a DC-nél nagyon okosan ki is használják. Arról nem beszélve, hogy rengeteg nagy név dolgozott vele az évek folyamán, s ha valakit érdekel a képregényművészet és a különféle képregényes korszakok, annak talán a legjobb kutatási „ anyag „.
3. Spawn
Todd McFarlane teremtménye egyértelműen a ’90-es éveket idézi fel. Számomra Spawn a nagybetűs ANTIHŐS, akit szerintem nem lehet nem kedvelni. Rendkívül komplex karakter, saját sorozatában pedig hihetetlen fejlődésen megy keresztül. Példa nélküli karakter, akinek a történeteit mindig nagy kedvvel olvasom, a rajzok bámulásában pedig szintén örömömet lelem. Egyfajta kettősséget érzek benne, ugyanakkor nem akar más lenni, mint ami. Pokolbéli teremtmény, akinek a sors furcsa fintoraként és némi morbid iróniával élve szívet és lelket adtak alkotói.
4. Ezüst Utazó
A Jack Kirby alkotta Norrin Radd megérdemelten kapja ezt a helyezést. Habár lemaradt a képzeletbeli dobogóról, én nem feledkezem meg róla. Szintén azon nem kevés karakter közé tartozik, akik nagyobb figyelmet érdemelnének és ha valaki több időt és energiát szán a megismerésére, az nem bánja meg. A klasszikusnak számító Galactus-trilógiában történő bemutatkozásakor, annak olvasásakor már tudtam, hogy jó lesz odafigyelni erre a karakterre és nem árt kicsit alaposabban is utánanézni. Azóta már túl vagyok a saját sorozatán ( pontosabban szólva sorozatain ), s habár egyik-másik rész kicsit felemásra sikeredett és nem mondhatnám, hogy kellőképpen kiaknázták a karakterben és sajátos idealizmusában, az őt kirekesztő emberiségbe vetett hitében rejlő lehetőségeket, valahogy mégis megfogott. Az már csak hab a tortán, hogy Quentin Tarantino, az egyik kedvenc rendezőm is bolondul érte.5. Conan, a barbár
Azt kell mondjam, hogy ez a legnagyobb meglepetés, amivel szolgálhatok. A ’70-es, ’80-as évek egyik legjobb sorozata, legalábbis számomra. Imádom a fantasy-t, Robert E. Howard barbárja pedig remekül testesíti meg a heroikus fantasy, mint műfaj követelte külső és belső tulajdonságokat, erényeket egyaránt. John Buscema remek munkát végzett a képregénnyel, hiszen a legtöbb különálló történet és egy rész kihagyásával sem marad le az ember semmiről. Az olyan klasszikus Conan történetek, mint az Elefánttorony szintén részét képezik a történetfolyamnak, ügyesen lettek tehát beépítve a nagy sztorik is. A rajzok szintén zseniálisak, valahogy beszippant az egész világ és az utolsó oldalig nem is ereszt. Tagadhatatlanul szenzációs sorozat és főhős tehát, amit minden fantasy rajongónak tiszta szívből ajánlok.
Folytatása következik….
Utolsó kommentek