Jöjjön akkor elsőként a kedvenc képregényhőseim felsorolása. Ez egy két részre bontott Top 10-es lista, ami csupán az én egyéni véleményemet, nézetemet tükrözi. Mindegyik helyezetthez egy kisebbfajta leírást is mellékelek, melyben igyekszem megvilágítani, miért is esett rá a választásom. Mint ahogy a korábbiakban már leírtam és utaltam is rá, nagy meglepetésekre senki se számítson, bár néhol meglehetősen egyéni az ízlésem, már ami a jelölteket és a listában elfoglalt helyüket illeti. Ez a lista a képregényhősöket veszi alapul, nem pedig csak a szuperhősöket, amit vélhetőleg látni is fogtok.

1. Pókember

A lista írásakor meglehetősen nehéz helyzetben voltam. Az első helyért folytatott küzdelem igen kiélezett volt mindvégig, de amint láthatjátok egy arasszal Peter Parker győzött.  Emlékszem, valamikor 12-13 éves koromban akadt kezembe az első újkori képregény, ami a Csodálatos Pókember v2 14-es száma volt. Noha nem ez volt az első Pókemberes képregény, amit olvastam, de ekkor fogott meg igazán és ekkor kezdtem el komolyabban is foglalkozni a képregényekkel. A jó helyen, a jó időben találkoztam tehát ismét Pókemberrel, s a Vallomások című sztori hangulata olyannyira megfogott, hogy azóta is igen kellemes emlékeket idéz fel bennem.

2.  Batman

A meglepetés ereje itt is elmarad, bár nem mondhatjátok, hogy nem figyelmeztettelek rá titeket. Kedvenc bőregerünk lett a második helyezettem, bár éppen hogy csak lemaradt az első helyről. Az ok nyilvánvaló, Batman-hez valahogy fel kellett nőnöm, legalábbis, hogy értékelni tudjam az olykor igen komoly, igazából felnőtteknek szóló sztorikat. Imádom a krimiket, s Batman korai korszakában egyértelműen ezeken a történeteken, a nyomozáson, a tettes kézrekerítésén volt a hangsúly. Azóta persze számtalan Batman sztorit volt alkalmam olvasni, s rájöttem, hogy miért is szeretem annyira. Batman bármilyen történetben megállja a helyét, legyen az egy klasszikus detektíves, nyomozgatós sztori, véres bosszúhadjárat, hidegrázós pszicho-thriller, netán véres horror történet. Egyszerűen minden jól áll neki, minden helyzetben hiteles, akármit el lehet vele adni és ezt a DC-nél nagyon okosan ki is használják. Arról nem beszélve, hogy rengeteg nagy név dolgozott vele az évek folyamán, s ha valakit érdekel a képregényművészet és a különféle képregényes korszakok, annak talán a legjobb kutatási „ anyag „.

3. Spawn

Todd McFarlane teremtménye egyértelműen a ’90-es éveket idézi fel. Számomra Spawn a nagybetűs ANTIHŐS, akit szerintem nem lehet nem kedvelni. Rendkívül komplex karakter, saját sorozatában pedig hihetetlen fejlődésen megy keresztül. Példa nélküli karakter, akinek a történeteit mindig nagy kedvvel olvasom, a rajzok bámulásában pedig szintén örömömet lelem. Egyfajta kettősséget érzek benne, ugyanakkor nem akar más lenni, mint ami. Pokolbéli teremtmény, akinek a sors furcsa fintoraként és némi morbid iróniával élve szívet és lelket adtak alkotói.

4. Ezüst Utazó

A Jack Kirby alkotta Norrin Radd megérdemelten kapja ezt a helyezést. Habár lemaradt a képzeletbeli dobogóról, én nem feledkezem meg róla. Szintén azon nem kevés  karakter közé tartozik, akik nagyobb figyelmet érdemelnének és ha valaki több időt és energiát szán a megismerésére, az nem bánja meg. A klasszikusnak számító Galactus-trilógiában történő bemutatkozásakor, annak olvasásakor már tudtam, hogy jó lesz odafigyelni erre a karakterre és nem árt kicsit alaposabban is utánanézni. Azóta már túl vagyok a saját sorozatán ( pontosabban szólva sorozatain ), s habár egyik-másik rész kicsit felemásra sikeredett és nem mondhatnám, hogy kellőképpen kiaknázták a karakterben és sajátos idealizmusában, az őt kirekesztő emberiségbe vetett hitében rejlő lehetőségeket, valahogy mégis megfogott. Az már csak hab a tortán, hogy Quentin Tarantino, az egyik kedvenc rendezőm is bolondul érte.5. Conan, a barbár

Azt kell mondjam, hogy ez a legnagyobb meglepetés, amivel szolgálhatok. A ’70-es, ’80-as évek egyik legjobb sorozata, legalábbis számomra. Imádom a fantasy-t, Robert E. Howard barbárja pedig remekül testesíti meg a heroikus fantasy, mint műfaj követelte külső és belső tulajdonságokat, erényeket egyaránt. John Buscema remek munkát végzett a képregénnyel, hiszen a legtöbb különálló történet és egy rész kihagyásával sem marad le az ember semmiről. Az olyan klasszikus Conan történetek, mint az Elefánttorony szintén részét képezik a történetfolyamnak, ügyesen lettek tehát beépítve a nagy sztorik is. A rajzok szintén zseniálisak, valahogy beszippant az egész világ és az utolsó oldalig nem is ereszt. Tagadhatatlanul szenzációs sorozat és főhős tehát, amit minden fantasy rajongónak tiszta szívből ajánlok.

Folytatása következik….