A graphic novel ( honi kifejezéssel élve rajzolt regény ) késő ’70-es évekbeli kifejezés, s a novel azaz regény szóból eredeztethetően egyértelműen irodalmi rokonságra utal. Az elnevezés, szemben a comic book kifejezéssel olyan nagyobb lélegzetvételű, rajzolt, összefüggő, mondhatnánk koherens történetet takar, amelynek témája is komolyabb és a történetvezetés is sokkal összetettebb. Ezen művek általában igényes kiadásban, sokszor kemény borítóval jelennek meg. A kifejezés állítólag Will Eisner veterán képregényalkotótól származik, bár állítólag ez idő tájt több képregény is megjelent a piacon graphic novel megjelöléssel. Mivel az elmúlt 20-30 év során számtalan jobbnál-jobb graphic novel látott napvilágot, elhatároztam, hogy a blog keretein belül bemutatom az arra érdemes műveket egy rövid ismertető erejéig.
Marvels TPB
( Megjelent: 1994-ben, Kiadó: Marvel Comics, Írta: Kurt Busiek, Rajzolta: Alex Ross )
A képregények oldalain megszokhattuk már kedvenc szuperhőseink mindennapi életét, olykor veszélyes kalandjait. Mindezeket persze legtöbbször a főhős szemszögéből látjuk, saját narrációjuktól kísérve. Ebben a nagyobb lélegzetvételű történetben viszont teljesen más perspektívából követhetjük nyomon a szuperhősök életét. Hiszen a mindennapi emberek szemszögéből nézve ugyancsak rémisztő lehetett az első szuperhősök és szupergonoszok megjelenése a Földön és bizony összecsapásaikban az átlagos, mindennapi emberek sokszor csupán passzív szerepet vállalnak. Az emberek szenvedik el az összecsapás eredményét, a szükségszerű pusztítást. 1939-ben járunk, ekkor jelenik meg a Földön az első ismert szuperhős, nevezetesen Fáklya. Persze a Marvel Univerzum hősei nem egyszerre jelentek meg a Földön, s egészen a késő 60-as évekig követhetjük nyomon az eseményeket. Tanúi lehetünk többek között Amerika Kapitány, Pókember és a többi ismert szuperhős megjelenésének, a Fantasztikus Négyes megalakulásának és a mutánsok fogadtatásának. Átfogó képet kapunk a Marvel Univerzumról és a történet sokkal emberközelibbé varázsolja a szuperhősöket. A megvalósítás szemet gyönyörködtető, a festett grafika rendkívül jó szolgálatot tesz. Azt kell mondjam, hogy a Marvels kötelező olvasmány minden valamirevaló képregénykedvelőnek.
Maus
( Megjelent: 1980-1991 között, Kiadó: Pantheon Books, Alkotó: Art Spiegelman )
Art Spiegelman remekműve gyönyörű példája annak, hogy az egyesek által olyannyira lenézett képregényművészet is alkalmas komoly, tragikus, sorsfordító események bemutatására. Jelen graphic novel Spiegelman életrajzi ihletésű képregénye, melyben a Holocaustot és a német megszállást túlélő lengyel zsidó édesapjának, Vladek Spiegelmannak és vele együtt több ezer áldozatnak állít emléket. A mű édesapjának memoárja, mely őszintén, mindenféle sallangoktól mentesen meséli el a II. világháború, a bujkálás és a koncentrációs táborok gyötrelmeit. A végeláthatatlan kegyetlenkedéseket, a meghurcoltatást és végül a koncentrációs táborok, Auswitz és Birkenau felszámolását és a várva várt felszabadítást. Mindezt képregény köntösben, a különféle nemzetiségű embereket más-más állatként ábrázolva. Megrázó, hiteles, örökérvényű mű, amely Európa történelmének egyik legsötétebb fejezetét mutatja be. Mindezt úgy, ahogy eddig senki előtte. Kötelező darab, nem csak képregényrajongóknak.
Violent Cases
( Megjelent: 1987-ben, Kiadó: Kitchen Sink, Írta: Neil Gaiman, Rajzolta: Dave McKean )
A képregények mellett világhírű, kritikailag is igen elismert fantasy- és meseregényeiről híres Neil Gaiman és a képregényzseni Dave McKean első közös képregényes munkája, az „Erőszakos ügyek” mindkét alkotója számára meghozta a várva várt siker a késő ’80-as években. Nem érdemtelenül, hiszen az Erőszakos ügyek hátat fordított a képregényes közízlésnek és szokatlan stílusával, történetével és koncepciójával valami teljesen újat mutatott. Kusza, érdektelennek tűnő, olykor követhetetlen sztori, kaotikus cselekmény és fekete-fehér megvalósítás. Egy mondatban így foglalható össze a képregény, melynek története egy négyéves gyermekfőhősre épül, aki Portsmouth városában szembetalálkozik a rettegett chicagói gengszter, Al Capone egykori hátmasszőrével, aki jelenleg csontkovácsként tengeti életét. A kisfiú az öreg történetein, meséin keresztül megismeri Capone rémtetteit és a felnőttek kegyetlen, erőszaktól sem mentes világát. A narrátor képében maga Gaiman tetszeleg, aki nem felejti el emlékeztetni az olvasót a történet hitelességére. A ’80-as évek újító hatású képregényeinek egyik legszebb példája, melynek ott a helye a Watchmen és a V for Vendetta mellett és amely a Gaiman-rajongók számára kihagyhatatlan darab.
Batman: Earth One
( Megjelent: 2012-ben, Kiadó: DC Comics, Írta: Geoff Johns, Rajzolta: Gary Frank )
Batman eredettörténetét már számtalanszor újragondolták mind a képregény, mind a mozgókép szintjén, gondolok itt elsősorban Frank Miller-re és a legújabb Batman film rendezőjére, Christopher Nolan-ra. Miller óta az alapkoncepció nem sokat változott, a legenda születésének életszagúnak és egyben drámainak is kell lennie egyszerre. Az igen fiatal, 39 éves Geoff Johns azonban ténylegesen a gyökerekig ás, hogy a legenda születését, vagyis a Sötét Lovag megjelenését a Wayne házaspár halálának rejtélye köré építse s egyben Alfred, a hűséges komorna múltjára és a Wayne családdal való kapcsolatára is fényt derítsen. Batman szüleinek halála valódi rejtély, mely évek óta megoldásra vár. Vajon politikai okokból kellett meghalniuk avagy haláluk véletlen és valóban rablótámadás áldozatai lettek? Ezen gyilkosság okának, miértjének egy lehetséges variációját mutatja be a jelen graphic novel, amely ha tényleges vetélytársa nem is, méltó kihívója Miller alapművének.
Utolsó kommentek