Ahogy a bemutatkozó írásomban is említettem, idővel egyes filmekről is igyekszem beszámolni, illetve személyes kritikával illetni őket. Mivel az elmúlt időszakban túl vagyok pár Aliens képregényen, ezért gondoltam megosztom sajátos véleményemet az Alien filmek előzményeként beharangozott Prometheus-ról. 1979-ben Riddley Scott elkészítette a világ elsőszámú, azóta is etalonként emlegetett, méltán híres filmjét, a Nyolcadik utas: A halál-t, amely sci-fi-horror klasszikus lett, és amely az akkor még igencsak ismeretlen Sigourney Weaver ugródeszkájának számít. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna az Alien franchise-ról  vagy történetesen ne  látta volna valamelyik részét. Ripley hadnagy neve azóta fogalom lett és az első rész óta a rajongók epekedve várják az előzményfilmet, amely jópár kérdést igyekszik majd tisztázni az űrlények eredetére vonatkozólag.Én magam régi nagy rajongója vagyok az Alien-filmeknek, gyakorlatilag majd mindegyik részét láttam már legalább 30 alkalommal. Persze a színvonal hullámzó és igazából csak az első két film az igazi, azért a maradék kettő sem rossz. Mikor meghallottam, hogy Riddley Scott rendezi a Prometheus-t, amely az Alien-franchise előzményének tekinthető, ugyancsak megörültem, gyakorlatilag úgy vártam, mint a messiást. Végre én magam is választ kaphatok pár kérdésre, gondolom rengeteg rajongó is így volt vele. Végignézvén a filmet, rájöttem, hogy tévedtünk, Nem kicsit, nagyon. Vágjunk is bele:A történet szerint a nem túl távoli jövőben a Földön számos olyan ősi leletre bukkanak a tudósok, amelyek ugyanazt ábrázolják, nevezetesen egyfajta óriás isteneket, amelyek vélhetően az embereket alkották és amelyek minden leleten  egyazon  bolygóra mutatnak. Mint kiderül, a bolygó létezik, és annak holdján létrejöhetett az élet. Így tehát  egy kutatócsapat elindul a Prometheus-nak elkeresztelt hajó fedélzetén, hogy kiderítse az emberi faj származásának titkát, rejtélyét. Persze semmi, sem úgy alakul, ahogy annak kellene és elkezdődik a  fejvesztett menekülés és a harc a túlélésért. Az alapszituáció tehát nem rossz és még a szereplőgárda is egész elviselhető, ezek mindenképpen pozitívumként említendők. Charlize Theron remekül adja az általa megformázott karaktert és Michael Fassbander is egész jól alakítja az android-ot. Az abszolút nagy csalódás számomra Noomi Rapace, aki nincs jobb szó rá, idegesítő. Elég felkapott színésznő lett mostanában, de szerintem érdemtelenül. A látványról nincs mit mondanom, nagyon szép, bár itt igazán nincs  lehetetlen, a képzeletnek csupán a rendelkezésre álló pénz szabhat határt. Jöjjenek az abszolút negatívumok a filmmel kapcsolatban amely sokszor igencsak SPOILERES lesz, szóval óvatosan olvassátok. A kutatócsoport egyszerűen nevetséges. Nincs rá jobb szó. Ilyen amatőr tudósokat, mint amilyenek ezek, keresve sem találni. Valahogy így képzelnék el egy óvodás csoportot a NASA irányítóközpontjában, ha az óvónő kimenne a slozira és a gyerkőcök egyedül, felügyelet nélkül maradnának. Mindenhez hozzányúlnak mindenféle előzetes információk nélkül, mennek előre fejetlenül. Gyakorlatilag minden hibát elkövetnek, amit csak el lehet egy ilyen expedíción, kezdve az emberek hátrahagyásától az ismeretlen, cukinak egyáltalán nem titulálható idegen teremtmény megsimogatásától egészen a bődületes naivságig. Rapace kisasszony többek között azért is idegesítő, mivel a film elején egy igencsak naiv, megfontoltnak egyáltalán nem nevezhető kutatót alakít, aki előbb cselekszik és csak aztán gondolkodik és aki a film végére gyakorlatilag egy komoly, sokat látott kutató képében tetszeleg. Micsoda jellemfejlődés, kérem szépen! És akkor még nem beszéltünk Michael Fassbanderről, aki bár jól játssza az általa alakított androidot, a szerepéből adódóan akkor is utálatos valaki. Hiszen egy robotot nem így képzelünk el, ami ráadásul még szinte prototípus is. Nem lehet komolyan venni, mert bár nem ember, sokkal kíváncsibb! annál, sokkal elővigyázatlanabb. Ezek emberi tulajdonságok, ő pedig nem az, csupán egy kezdetleges android. Egyáltalán nem mérlegel, nem gondolkodik és bár parancsokat teljesít, nem hiteles a számomra. A Space Jockey-k eredetéről semmit sem tudunk meg, az Alienekéről szintúgy. Szűkös 2 óra kevés egy ilyen filmnek, amely ráadásul az első 1 órában nem sok mindenre ad elfogadható választ.  Rapace kisasszony, aki a film végére teljesen egyedül marad a legénységből, gyakorlatilag visszaalakul azzá a mérhetetlenül naiv, kíváncsi, idegesítő nővé, aki a film elején is volt. Hiszen logikus, hogy egyedül elindul megkeresni, honnan is jöttek ezek a csúnya Space Jockey-k, akik a mi teremtőink. Vajon őket kik teremtették? Mint látható, sokkal több kérdést vet fel a film, mint amennyit „megválaszol”. Gyanítható, hogy lesz folytatása a filmnek,amit talán szintén Riddley Scott rendez majd. A nyilvánvaló logikai bukfenceknek hála, melyekkel Riddley Scottnak rendezőként számolnia kellett volna és a néhol vitatható színészi teljesítmény miatt  ez nálam egy igencsak  közepes film lett. Az  abszolút Alien rajongóknak  ez bizony kevés, akik pedig nem ismerik az Alien-filmeket, annak sok. Így vagy úgy, a keserű szájíz mindkét esetben megmarad.Csupán érdekesség gyanánt, az  1999-ben megjelent Aliens Apocalypse: The Destroying Angels TPB szintén ugyanezen témával foglalkozik, vagyis az idegenek eredetével. Aki teheti olvassa el, nekem személy szerint nagyon tetszett. Ugyanez a filozofikus vonal, mint a Prometheus, de más szemszögből közelíti meg a teremtést.