Valljuk be, kevés olyan nagyszerű művész van a világon, aki majd minden emblematikus karakterrel dolgozott már együtt a képregények világában. John Byrne-nek azonban mindez sikerült, hozzáteszem, nem is akárhogyan, hiszen még életében legenda lett és ha valaki meglátja a nevét bármelyik képregény borítóján, az biztosra veheti, hogy szenzációs rajzokkal és hasonló jelzővel illethető történettel találja magát szembe. John Lindley Byrne 1950. július 6.-án látta meg a napvilágot Angliában, s meglehetősen korán megismerkedett a képregények világával.8 éves korában szüleivel együtt elhagyták a jó öreg Albion térségét és Kanadába költöztek. Első találkozása a Marvel képregényekkel 1962-ben történt, a Fantasztikus Négyes 5-ös számával, s a Stan Lee-Jack Kirby páros munkája meghatározó szerepet töltött be életének további alakulásában. 1970-ben felvételt nyert az Alberta Művészeti Főiskolára, ahol is egy szuperhős paródia segítségével igyekezett meggyőzni az embereket a művészeket érintő legáltalánosabb sztereotípia mibenlétének helytelenségéről, miszerint minden művész homoszexuális lenne. 1973-ban aztán otthagyta az iskolát, hogy a saját útját járja. A Charlton Comics-nál töltött évei után végül a Marvel Comics-nál kötött ki, ahol is 1975-ben egy Dracula történettel hívta fel magára a figyelmet. A Marvel Comics rábízta a gyenge eladásokat produkáló sorozatait, mint a Vasököl vagy a Marvel Team-Up. 1977-ben aztán döntő fordulat állt be életében, hiszen megkapta The X-Men címet, s olyan klasszikus történetekkel lepte meg a képregények szerelmeseit, mint a kultikussá vált Dark Phoenix Saga vagy a Days of Future Past. Byrne legnagyobb érdeme közé tartozik, hogy egyedül ő kardoskodott Rozsomák karakterének megtartásában, s igyekezett olyan sztorielemeket felhasználni, melyek alátámasztják a karakter szükségességét a Marvel Univerzumban. Nem mellékesen az ő fejéből pattant ki Kitty Pryde, alias Árnymacska karaktere, aki ezek után szintén az X-Men csapatának oszlopos tagja lett. 1981-ben aztán könnyes búcsút vett az időközben a The Uncanny X-Men címet felvevő sorozattól, hogy Amerika Kapitány, a Bosszúállók és a Fantasztikus Négyes sorozatával is csodákat műveljen. Byrne 5 éven keresztül, egészen 1986-ig rajzolta a Fantasztikus Négyes sorozatát, melyet sokan csupán a második Arany korszaknak hívnak, nem véletlenül. Byrne elképzelése az volt, hogy időutazásra vigye az olvasókat, s ezzel mégis valami újat mutasson. Az ő ötletén alapult az eredeti négyes megbomlása, vagy hogy kisebbfajta szerelmi háromszög alakuljon ki Fáklya, a Lény és annak vak barátnője, Alicia között. A ’80-as években még két cím, az Alpha Flight és a Hihetetlen Hulk néhány számának rajzai is hozzá köthetőek. Ezen időszakban Byrne nem csak a Marvel, hanem annak örök riválisa, a DC Comics számára is dolgozott, többek között az ő nevéhez fűződik a The Untold Legend of the Batman minisorozata is.
Legnagyobb áttörését mégis Superman karakterével érte el, hiszen annak haldokló sorozatát ismét fellendítette, a karaktert a végletekig lecsupaszította, újragondolta s ismét visszatérítette az alapokhoz. Szándékosan legyengítette és ezzel sebezhetőbbé varázsolta a karaktert, a Magány Erődjét és Krypto-t egy tollvonással eltörölte s a Superman-t örökbefogadó Kent család tagjait is az élők között tudhattuk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy fiúk tettei még életükben büszkévé tegyék őket, s nem mellékesen mindig ott legyenek Clark mellett, ha annak tanácsra van szüksége. A karakter gyorsaságával magyarázatot szolgáltatott arra, hogy miért nem ismerik fel az emberek a Superman bőrébe bújt Kent-et s életében először Clark számára az otthont elsődlegesen a Föld jelenti, hiszen a Krypton teljeséggel idegennek hat számára. Superman sorozata mellett számtalan minisorozat és graphic novel alkotásában is részt vett, mint a Superman: The Earth Stealers, a The Man of Steel, The World of Krypton, The World of Metropolis vagy a The World of Smallville. Az ez után következő években visszatért a Marvel Comics-hoz, hogy ráncba szedje a The Sensational She-Hulk-ot , Vasembert és Namor önálló sorozatát. Saját bevallása szerint a tiszta vonalas megvalósítás áll tőle a lehető legtávolabb, részleges színvaksága pedig nem egy munkájára nyomta már rá a bélyegét. (ennek ellenére mindegyik szenzációs ). A számtalan díjjal kitüntetett Byrne olyan művészeket inspirált, mint a Spawn " atyjaként" elhíresült Todd McFarlane vagy a JLA-t is jegyző Bryan Hitch.
Utolsó kommentek