A képregénynek, mint a 9. művészetnek is létrejönnek olyan alkotói, akik igen sokat tesznek ezen művészeti ágért, mintegy megreformálják azt és akik önnön igyekezetükben maguk is legendák ( ha nem félistenek ) lesznek. Ilyen alkotók többek között az amerikai illetőségű Frank Miller, illetve az angliai, jobban mondva northamptoni székhelyű Alan Moore is. Az az Alan Moore, akinek nevéhez olyan alapművek kötődnek, mint a terjedelmes és kritikusok által is igen elismert Watchmen szuperhős eposz és az Eddie Campbell-el vállvetve alkotott From Hell Hasfelmetsző Jack-története, nem beszélve a legendás Swamp Thing-ről. Moore korai időszakában a V for Vendetta képregények számtalan képregényes hagyománnyal szakítottak, többek között az amerikai mainstream comics igencsak idejét múlt, konzervatív szemléletmódjával is. Művével nem a fiatal, sokkal inkább az idősebb olvasóközönséget célozta meg.
A több, mint 300 oldalra rugó történet 1981-ben fogant meg Moore fejében és 1982-ben kezdte meg folytatásokban közölt evilági pályafutását a Warriors brit képregénymagazinban, egészen annak megszűnéséig. A sorozat így egy ideig kényszerpihenőre ítéltetett, egészen 1988-ig, amikor is a DC kiadónál végül is eljuthatott az oly várt végkifejletig. 1990-ben, a felnőtt olvasóközönséget megcélzó képregényeivel ismertté vált Vertigo kiadó ( a DC leányvállalata) puhafedeles, immár színes kiadásban is megjelentette.
A történet a közeli jövőben játszódik Angliában, amely egy egész világra kiterjedő, globális atomháború egyetlen túlélőjeként neo-fasiszta diktatúraként tengeti szürke mindennapjait. Ebben a Moore által elképzelt disztópikus jövőben sérülnek az egyének szabadságjogai ( kijárási tilalom), érvényesül a média manipulatív szerepe, és az idegengyűlölet is felüti a fejét. A totális diktatúrát tehát el kell söpörni, méghozzá a klasszikus, olykor erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető tettekkel operáló anarchia segédletével. Az anarchista ( vagy terrorista) ez esetben pedig a világ talán legtitokzatosabb, legrejtélyesebb „szuperhőse”, akinek neve sziplán V. V, akinek valódi kilétére sosem derül fény, akinek arcát a sikertelen Parlament-robbantó, híres Jakab-kori anarchista, Guy Fawkes farsangi maszkja takarja és akinek személyazonossága nem is igazán érdekes, lévén sokkal inkább egy ideát, pontosabban a szabadság ideáját megtestesítő alak ő. Maga az alak tehát megfoghatatlan, nem úgy a tettei, legyen szó a Big Ben felrobbantásáról, a helyi tv adó ellen irányuló támadásról vagy a rendőrségnek dolgozó pribékek meggyilkolásáról. Halálakor a begyűjtők elől megmenekített, alaposan, sokszor durva módszerekkel kiképzett fiatal lány Evey veszi át a helyét, hatása egy egész nemzetre kiterjedő káosz, amely nemzet végül elindul a diktatúra felszámolásához vezető hosszú, rögös úton.
David Lloyd nyomasztó, fakó hatású színei és az egyes fejezeteket lezáró egészoldalas, erőteljes kontrasztokra épülő rajzai sokat tesznek hozzá a műhöz. Már itt is feltűnik a későbbiekben a Watchmen-ben igencsak fontos szerephez jutó 3x3-as panelelrendezés, amely így sokkal pörgőbbé, néhol filmszerűvé teszi az eseményeket. A V for Vendetta egy igazi mestermű, amelyet minden valamirevaló képregénykedvelőnek illik ismernie. A történetből film is készült 2005-ben a Wachowski fivérek közreműködésével, Natalie Portman és Hugo Weaving főszereplésével.
Utolsó kommentek