Hosszú évek óta a hűvösön csücsülsz. Tűzharc során lepuffantottál pár alakot. Rossz helyen voltál, rossz időben. Amíg Te a sitten ültél, addig a férjedet és a gyermekedet kivégzik. Most eljött a szabadulás napja. A börtönt magad mögött hagyva, vonattal indulsz haza. A vonaton aztán melléd ül egy ismeretlen, fekete öltönyös, jól szituált, aktatáskát szorongató férfi. A férfi megszólít. Tudja a neved. Tudja, hogy pár órával ezelőtt léptél csak ki a börtön kapuján. Tudja, hogy mit követtél el. Tudja, hogy a gyermekedet és a férjedet megölték. És azt is tudja, hogy kik a felelősek a szeretteid haláláért. Kapsz egy aktatáskát, benne egy fegyverrel, a hozzávaló 100 tölténnyel és megcáfolhatatlan bizonyítékkal a bűnösök ellen. A fegyver és a töltények lenyomozhatatlanok, a hatóságok nem állnak az utadba. A törvény felett állsz. Az ismeretlen férfi csupán lehetőséget kínál. Lehetőséget a bosszúra. Te élnél vele?
Az 1999-ben indult, majd 2009-ben véget ért, stílusosan 100 részes, számos díjat elnyert alkotás Brian Azzarello író és Eduardo Risso rajzoló keze munkáját dícséri. Már maga az alapszituáció erkölcsi vonatkozása is komoly vitára adhat okot. Az ismeretlen , öltönyös fickó a történet folyamán fel-felbukkan, felkínálva a különböző etnikumú és más-más társadalmi rétegből származó, olykor nagyban játszó, olykor piti kis bűnözők számára a következmények nélküli bosszú lehetőségét azokon, akik elcseszett életükért felelőssé tehetők. A történet persze korántsem ilyen egyszerű, a későbbiekben felbukkan egy titkos szervezet és annak elit gyilkológépekből álló speciális osztaga is.
Már a fentiekből is kiderül, milyen jó munkát végzett Brian Azzarello író. Ilyen jól összerakott, komplex történetet ritkán olvashatunk képregényekben. A történet több szálon fut, olykor ide-oda ugrál az időben, sokszor csak kapkodjuk a fejünket az események sodrában. Nincs egy percnyi megállás sem, hihetetlenül gyorsan pörögnek az események. Ennek megfelelően nagyon kell figyelnünk az olvasás során, hiszen csupán félúton, az 50. számban lesz egy rövid összefoglaló az addig történt eseményekről. A történetnek állandó főszereplője nincs, a szereplők iránt még empátiát sem nagyon érezhetünk, bűnözőkről lévén szó. Eduardo Risso rajzai szemet gyönyörködtetőek, az egyes részek borítói igazi mesterművek. A színkezelés frenetikus, a színek élénkek, de nem zavaróak. Az egyes panelek elrendezése, egymáshoz való viszonya pörgő, filmszerű eseményeket enged láttatni, hasonlóan a mangákhoz. A rajzok olykor a durvaságot, a brutalitást sem nélkülözik, mondanom sem kell, hogy az alkotás szigorúan felnőtt olvasóknak szól. A cselekmény helyszíneinek kidolgozottságára sem lehet panasz, legyen az sztriptízbár, kaszinó vagy éppen bandák uralta városnegyed.
Rendkívül összetett és komplex sztorijával, kiváló történetvezetésével és szemet gyönyörködtető rajzaival egy igazi klasszikust tisztelhetünk a 100 Bullets személyében, amely bátran ajánlható azok számára is, akik a képregényt nem tekintik igazi művészetnek. Hátha meggondolják magukat.
Utolsó kommentek