A képregényblog

 Lelkes képregény rajongóként gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki belegondol, milyen is lehet  a való életben szuperhősnek lenni.  Milyen lehet nap mint nap felhőkarcolók tetején lavírozni, embereket megmenteni, elismerésre és ismertségre szert tenni, harcolni a gonosszal az általános közjó érdekében, még ha  szuperképességek hiányában  ez még oly lehetetlennek és kivitelezhetetlennek tűnik is. Mark Millar Wanted című képregényével már megmutatta, hogy ugyancsak feje tetejére tudja állítani a hagyományos szuperhős zsánert, és hogy sokszor a legügyetlenebb, legjelentéktelenebb emberek kezében rejlik a megoldás kulcsa, vagyis az esély, hogy valami igazán jót cselekedjenek.  Az elmúlt évben a külföldi sajtó egy bizonyos Phoenix Jones nevétől volt hangos, aki máig Seattle utcáit járja sajátos jelmezében, s aki igyekszik a rendőrség segítségére lenni. Azóta Phoenix egy saját jelmezes bűnüldöző csapatot toborzott maga köré, akikkel karöltve már nem egy autó tolvajt, rablót lefüleltek pályafutásuk során. Seattle lakossága hálás az önkéntes szolgálatért, a helyi bűnüldöző szervek pedig teljes mértékben együttműködnek Phoenix-el. ( Magyarországon próbálná meg ezt valaki XD ) Jelen képregény alapmotívumának is az egyszerű átlagember, mint szuperhős tekinthető. A sztori dióhéjban: Dave Lizewski átlagos amerikai kissrác, s ahogy Millar más képregényében már megszokhattuk, egyben a legnagyobb lúzer a suliban, akit édesanyja halála után édesapja nevel. Dave kisgyermek kora óta bolondul a képregényekért s egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy kitör a mindennapok fullasztó ürességéből, s ő bizony szuperhős lesz.Az Ebay-en!  be is szerzi az elmaradhatatlan szuperhős felszerelést és nekibátorodva elindul rendet tenni New York bűnben fetrengő,  bandák uralta utcáin. Nem kell sokáig keresnie első bevetése helyszínét, egy közeli sikátorban graffitiző banda tagjaira bukkan. A banda tagjai alaposan helyben hagyják, ráadásként pedig egy kést böknek a két bordája közé, emlékeztetvén, hogy a jelmez alatt ugyanolyan sebezhető átlagember lapul, mint bárki más. Dave egy kórházban ébred, egy keserű és igen fájdalmas tapasztalattal, valamint jó pár öltéssel gazdagabban. Hosszú ideig lábadozik, de tervét nem adja fel, s ha lehet még eltökéltebb, mint valaha. Felgyógyulva ismét munkába áll, ám felépülése utáni első bevetésébe ismét hiba csúszik, méghozzá egy 10 éves kislány, Hit-Girl és hatalmas kísérője, Big Daddy jóvoltából. A bevetés véres öldökléssé, leszámolássá fajul és Dave, alias Kick-Ass egy helyi rosszfiú és fia első számú céltáblájává válik, hasonlóan a kislányhoz és kísérőjéhez, aki mint később kiderül a kislány apja. A sztori több szempontból is érdekes, egyfajta görbe tükröt állít a szuperhősök elé, miközben nem felejt el fejet hajtani azok munkássága előtt. Millar ezúttal John Romita Jr.-al dolgozott együtt, akinek rajzai rendkívül kifejezőek, legyen szó az egyes karakterek rajzairól vagy éppen az őket körülvevő környezetről. A képregény rengeteg vérrel és leszakadó/levágott testrésszel operál, nem számítva a férfiak legbecsesebb testrészének brutális nyomorgatását.A brutalitás eme naturalisztikus ábrázolása természetesen felnőttebb olvasóközönséget sejtet, amúgy sem hiszem, hogy a fiatalabb korosztály megértené a mű végső konklúzióját, ami egyébként egyénenként változó lehet. A hagyományosnak tekintett happy end itt persze elmarad, a végső képkockák pedig egy estleges jövőbeli folytatásra engednek következtetni. A 2008-2010 között megjelent 8 részes történetben Millar ismét tudott újat mutatni, mely ha lehet, még közelebb hozza a szuperhősöket az átlagemberekhez. A történetből 2010-ben filmet is forgattak, melyet bár érdemes megnézni, az eredeti alkotás élvezeti faktorát nem éri el. Aki szereti Millart, az nem fog csalódni a Kick-Ass olvasása során sem, de aki eddig is idegenkedett a skót nemzetiségű író műveitől, az nem most fogja megszeretni. Ennek ellenére minden képregény rajongónak ajánlom szíves figyelmébe a Kick-Ass-t, amely bár nem dúskál olyan pörgésben és poénokban, mint az évekkel korábbi Wanted, mégis kellemes perceket okozhat. Pláne azoknak, akik a szuperhős életforma árnyoldalára és buktatóira kíváncsiak.