A képregényblog

Ha már előző bejegyzésemben Vérontóval foglalkoztam, akkor nem feledkezhetünk meg a Maximum Carnage sztoriról sem.  A Maximum Carnage egy 14 részes crossover, amely 1993-ban jelent meg, méghozzá  több, akkor futó  Pókember címen keresztül ( The Amazing Spider-Man, Web of Spider-Man, Spectacular Spider-Man stb.) Elég megosztó a történet az olvasók/rajongók körében is. Van, akik szerint a valaha kiadott legjobb crossover, amely számos karaktert szerepeltet. Van, aki szerint az egyik legjobb Vérontós sztori, és olyan is akad, aki szerint csupa káosz, agyatlan, elborult öldöklés, aminek nem sok értelme volt. Akármi legyen is, mindenképpen javaslom elolvasásra, aztán majd eldöntitek, hogy Nektek mégis melyik.Maga a sztori nagy vonalakban a következő:  Cletus Kasady-t, alias a Vérontó–t a Ravencroft Elmegyógyintézetbe szállítják kezelésre, ahol  szeretnék meggyógyítani őt, méghozzá úgy, hogy a szimbiontáját leválasztják róla. Időközben Cletus Vérontóvá változik és nemes egyszerűséggel legyilkol minden körülötte lévő őrt, doktort és pácienst. Sikollyal azonban szövetséget köt és együtt megszöknek az intézetből. Felbukkan még  Alakmás és a Démanó is, nem beszélve Dögvészről. Így együtt, mint egy boldog, nagy család rászabadulnak New York városára és annak lakosaira, szabályos vérengzést rendezve így az utcákon. Nem kímélnek senkit és semmit sem. Pókember egyedül nem bír el ezzel a diszfunkcionális „családdal” és szövetkezik Köpennyel és Karddal, a Fekete Macskával, Venommal, Vasököllel, Amerika Kapitánnyal és még pár hőssel, hogy elfogják Vérontót és „családját”, megakadályozva így a további vérontást.Maga a történet tehát nem éppen bonyolult és néhol eléggé kiszámítható. A megvalósításról nincs mit mondanom, lévén több címen keresztül vezet a történet , így a rajzolók is különböznek, alapjában véve elégedett vagyok az eredménnyel. Az egyetlen negatívum számomra csupán a hossza, túlontúl húzták, nyúzták, szerintem 8-10 részbe könnyedén belefért volna. A teljes történet tehát itt olvasható: