Mostani írásomban egy igazi gyöngyszemet igyekszem górcső alá venni, melyet nemrég olvastam újra és amely megérdemelten tűnik ki a képregények sokaságából. A képregények Bronz korszakának bemutatásakor utaltam is az Iron Man: Demon in a Bottle történetére, amely állandó hivatkozási alap ezen korszakra, és amely a legjobban példázza annak egyébként is vitathatatlan erényeit. A Demon in a Bottle a ’70-es évek újító jellegű képregényei közt is igen előkelő helyet foglal el, mondhatnám a korszak művészetének egyik legmeghatározóbb alkotása lett, amely kendőzetlenül tárja fel az emberi lélek esendőségének lehetőségét, legyen az ebben az esetben a megingathatatlannak tűnő, milliárdos playboy és emberbarát, Tony Stark, a Vasember. Jómagam egy reprintet olvastam, egy 9 részes történetről van ugyanis szó, amit TPB formátumban is kiadtak nem egyszer az elmúlt évek folyamán, legutóbb azt hiszem 2008 környékén. A történet eredetileg a The Invincible Iron Man 120.-128. részét öleli fel, s a címben is szereplő Demon in a Bottle csupán az utolsó, kilencedik része a történetfolyamnak.Nem tudom, ki hogy van vele, számomra Vasember valahogy mindig is zsákbamacska benyomását keltette. Álarcos, jelmezes bűnüldözőnek nem tekinthető, ugyanakkor a szuperhősök méltán híres és közkedvelt csoportjához sem sorolható, lévén nem rendelkezik emberfeletti, netán szuperképességekkel, hiszen zsenialitása és intelligenciája nem tekinthető szerzett képességnek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy keveset hallani magáról a karakterről és hogy a képregényrajongók többségének csupán sokadik kedvence Pókember, Batman netán Amerika Kapitány után. Mégis, jelen 1979-es alkotásban kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után és segítségével Vasember  végleg beírta magát a képregényművészet  hallhatatlan nagyjai közé. Mindezt tette úgy, hogy magában a történetben nincs semmi rendkívüli csavar, némi konspirációt leszámítva teljességgel mindennapi történettel állunk szemben, már ami a szuperhősök mindennapjait illeti. A történet szerint Stark egy utasszállító repülőgépen utazik, amikor a levegőben egy tank nekivágódik a repülőgépnek. Stark magára ölti a Vasember jelmezt, szerencsésen megmenti a gépet és annak utasait, s elindul felkutatni a rejtélyes repülő tank kiindulási pontját. Egy közeli szigeten aztán megleli, amit akar, nevezetesen egy katonai bázist. A bázis vezetője szerint a repülő tankért Namor a felelős, aki a sziget egyetlen lakóját igyekszik védelmezni a hadsereg általi kilakoltatástól. A kilakoltatásra puszta emberszeretet miatt van szükség, a szigetet a tábornok elmondása szerint illegális és igen szennyező hulladéklerakónak használják s nem engedheti, hogy ártatlan civilek élete forogjon veszélyben e miatt. Vasember elindul felkutatni Namort és az egyetlen lakost.  Ádáz harcnak lehetünk szemtanúi, mígnem Namor elhinti Starknak, hogy a hadsereg emberei a Roxxon Olajvállalat megbízásából vannak jelen és hogy egyetlen céljuk a sziget alatti igen ritka és értékes fém, a vibranium kitermelése. Stark és Namor egyesült erővel ugyan elűzi a hadsereget a szigetről, ám a hadsereg búcsúajándék gyanánt felrobbantja az egész szigetet, eltüntetvén így minden terhelő bizonyítékot. Útban hazafelé Stark páncélja bemondja az unalmast és hősünknek kényszerleszállást kell végrehajtania. Később a saját laborjában megvizsgálva a páncélt semmi rendellenes dolgot nem talál. Hősünk ezután egy kaszinóba látogat el, de nem szórakozhat kedvére, ugyanis három rabló érkezik a puccos vendégek pénztárcáinak mihamarabbi kiürítésének céljából. Stark magára öltve a jelmezt sikeresen a rendőrség kezére juttatja a rablókat, ám harc közben az egyiktől elcsíp egy mondatot, miszerint Hammer-nak élve van szüksége Vasemberre. Később Stark, mint Vasember felkérést kap egy nyilvános eseményre, ahol a Stark Vállalatot és tevékenységét reprezentálandó teljes felszerelésben jelenik meg egy idegen nagykövet mellett. A teljes nyilvánosságot is élvező rendezvényen aztán Stark páncélja ismét rendetlenkedni kezd és egy véletlennek köszönhetően egy jól irányzott lövéssel megöli a nagykövetet. A kihallgatás során Tony elmondja a kiérkező rendőröknek, hogy a páncélja rendellenes működést mutatott, s habár a rendőrök nem igazán hisznek neki, saját beleegyezésével elviszik a páncélját alaposabb és minden részletre kiterjedő átvizsgálásra.Ezen események hatására Tony egyre többet néz a pohár fenekére. Stark találkozik a Bosszúállókkal, ahol aztán Amerika Kapitány rögtönzött edzést tart neki. Ezután Tony felkéri Scott Lang-ot, hogy hatoljon be a börtönbe, ahol a kaszinót kirabolni igyekvő bűnözőket tartják fogva és szerezzen tőlük információt a rejtélyes Hammer kilétét illetően. Tony a kapott információkkal Monaco-ba utazik állandó segítőtársával és jóbarátjával, Rhodes-al. Hammer tudomást szerez a jövevényekről s rájuk ereszti a hadsereg katonáit. Végül mindkettejüket elkapják, Starkot elhurcolják, Rhodes pedig a közeli rendőrőrsön ébredezik Csipkerózsika álmából. Amikor Tony felébred Justin Hammer-el találja szembe magát, aki elmondja, hogy valójában ő áll páncéljának rendellenes működése mögött. Egy korábban az ő cégét ért veszteség miatt, tudósok egy csoportjának hála átvette az irányítást Tony páncélja felett, s így vette rá, hogy lőjje le a nagykövetet, így igyekezvén aláásni Stark vállalatának hírnevét. Tony-nak sikerül megszöknie fogvatartói elől, de hamarosan rá kellett döbbennie, hogy nincs menekvés, mert egy úszó erődben tartják fogva. Hammer értesülvén Tony szökéséről elrendeli annak felkutatását. Tony időközben megtalálja a páncélját rejtő spéci aktatáskát, átöltözve pedig legyőzi a felkutatására küldött szuperképességű bűnözőket. A csata után Vasember Hammer felkutatására indul. Időközben Rhodes meggyőzi a rendőrséget elgondolása helyességéről és rendőrségi helikopterek szállják meg az úszó szigetet. Hammer elmenekül, Tony pedig működésképtelenné vált páncéljában lezuhan a szigetre, akaratlanul is elsüllyesztve azt. Tony hazatérvén ismét a pohár után nyúl, hűséges komornája, Jarvis képtelen tétlenül nézni gazdája züllését és másnap felmond. Folytatván az ivást, hogy elfeledkezzen problémáiról Tony összetűzésbe keveredik Beth-el. Beth elmeséli exférjének szomorú és tanulságos történetét, akit a drogok világa szippantott magába, s aki, miután véget ért kapcsolatuk s nem látván más kiutat, az öngyilkosságba menekült. Tony belátja hibáit, és elfogadja Beth segítségét, aki segít neki a leszokásban. Tony ezek után elnézést kér Jarvistól, s igyekszik újjáépíteni kapcsolatukat. Mindeközben megtudja, hogy Jarvis édesanyja beteg, s habár felajánlja a kezelési költségek fedezését, Jarvis már korábban eladta összes Stark Vállalatbeli részvényét, ami azt hivatott megelőzni, hogy a S.H.I.E.L.D jelentős befolyásra tegyen szert, mint részvényes. A történet Tony optimista jövőképével ér véget, az alkoholizmusból kivezető út megkezdődött, s hősünk igyekszik ismét visszanyerni vállalata feletti uralmát. A sztorit David Michelinie és Bob Layton írta, a kivitelezésért pedig a Pókembert is sokáig rajzoló John Romita Jr. és Carmine Infantino felelős. A rajzokról nem akarok nyilatkozni, túl elfogult lennék ugyanis az egyik kedvenc rajzolómmal szemben. A történet tehát elég súlyos, ugyanakkor rendkívül jól felvezetett az alkoholizmushoz vezető út. Tony az őt körülvevő eseményeknek és az őt érő hatásoknak hála fokozatosan, egyre lentebb csúszik azon a bizonyos lejtőn, s eljut egy olyan szintig, ahonnan már nagyon nehéz visszakapaszkodni. S akárcsak az életben, az ember ilyen esetekben is csupán a józan eszére és hűséges, minden bajban mellette álló barátaira és családjára számíthat. Hiszen látható, hogy a páncél alatt ugyanolyan sebezhető átlagember lapul, mint mi magunk, aki hibázik, de aki ennek ellenére félretéve büszkeségét nem fél segítséget kérni. Azt hiszem, ez a történet végső konklúziója, ami egyben megrázó, hiteles, örökérvényű és igencsak emberi.