HTML

Leírás

Képregényekkel és a képregények világával foglalkozó blogom. Kellemes időtöltést!

Utolsó kommentek

  • Imre Stolcz: @codexe: Szia érdekelnének ha még megvannak milyen képregények vannak a birtokodba :) 06 70 543 80 22 (2018.04.23. 17:47) Mennyit is ér egy képregény?
  • codexe: Tele vagyok képregényekkel. 1991-ből 1992-ből és tovább. 7-8 évesen kezdtem venni őket, de nagyon útba vannak már. Bosszú angyalai, Pókember, Superman (vagy Superman & Batman), X-Men, Spawn, Cu... (2018.02.04. 16:09) Mennyit is ér egy képregény?
  • doggfather: @com-x90: igazán nincs mit! (2014.01.12. 15:24) Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
  • com-x90: @doggfather: Köszönöm szépen, hogy szóltál, sajnos mostanában, mióta dolgozom, nincs időm a blogra, amint azt észre is vettétek, de igyekszem majd tenni ellene valamit és időt szánni rá. Még egyszer... (2014.01.09. 17:52) Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
  • doggfather: ha nem írsz semmit a blog.hu le fogja tiltani/törölni a blogod! (2014.01.08. 18:54) Star Wars Omnibus: Wild Space Vol.1 (TPB)
  • Utolsó 20

Friss topikok

Címkék

Naptár

augusztus 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Bemutatom: John Romita Sr.

com-x90 2013.04.26. 12:45

John Romita a képregényművészek nagy öregjei közé tartozik, s igen nehéz elfogultságmentesen írni róla, lévén az egyik kedvenc rajzolóm közé tartozik.  John Romita Sr. 1930. január 24.-én látta meg a napvilágot New York városának Brooklyn negyedében. Apja pék volt, s a család olasz felmenőkkel büszkélkedhet. 1947-ben diplomázott a manhattan-i Iparművészeti Főiskolán, ahol is tanárai között neves könyvillusztrátorokat találunk. A képregényművészek közül hatást gyakoroltak rá és művészetére többek között Milton Caniff, Alex Toth és Carmine Infantino. Romita 1949-ben ismerkedett meg a képregényművészettel a Famous Funnies néhány száma révén, melyek végül kiadatlanok maradtak. Ezek után egy new york-i cégnek dolgozott, s egy véletlen találkozásnak köszönhetően Lester Zakarin munkát ajánlott neki: más nevén kiadott műveket kellett rajzolnia, meglehetősen kellemes összegért cserébe. Romita elfogadta a visszautasíthatatlan ajánlatot, lévén egy oldal megrajzolásával annyi pénzt keresett, mint korábban egyheti munkájával a cégnél. A Timely Comics számára rajzolt munkái révén lehetősége adódott személyesen is találkozni a kiadó akkori elnökével, Stan Lee-vel. Persze semmi sem tarthat örökké, s a Zakarinnal való közös munka 1951 tavaszán véget ért, amikor is Romita bevonult az Amerikai Egyesült Államok hadseregébe. A new york-i öbölben lévő szigeten állomásozott, ahol is a tábor művészeti vezetője toborzási plakátok rajzolásával bízta meg. Szolgálaton kívül, elhagyva a bázist Manhattan-be utazott, ahol az Empire State Building tornyában felkereste Stan Lee irodáját.romitalee.jpgItt aztán munkát kért, hiszen szeretett volna a saját neve alatt is képregényeket rajzolni, s egy négy oldalas történet megrajzolásával kezdetét vette végre saját, önálló karrierje. Romita számos műfajban alkotott ekkoriban, melyek között horror, háborús és romantikus történeteket is találunk. Legjelentősebb munkája ekkoriban az újjáélesztett Amerika Kapitány néhány száma, valamint az első, afroamerikai karakter, Waku történetei voltak. Az 1950-es évek közepétől több munkát kapott a DC Comics-tól is, melyek legfőképp romantikus képregények voltak. 1965-re azonban ezen képregények csökkenő eladása miatt Romitának új munkák után kellett néznie. Ugyanezen évben visszatért a Marvel Comics csapatához, ahol is a Bosszúállók 23. számával vette kezdetét a közös munka. Stan Lee egy majd 3 órás vacsorán meggyőzte Romitát, hogy csakis a Marvel Comics számára dolgozzon, s a fizetését is így igazítják. Romita beleegyezett, egyetlen kikötéssel: nem akar már rajzolni, csupán kihúzóként szeretne részt venni a munkálatokban. Úgy érezte, rajzolóként megfáradt, kiégett, s már nem tudna órák hosszat görnyedni a papír felett. Stan Lee megértette, de mivel az akkori Fenegyerek rajzok nem igazán nyerték el a tetszését, megkérdezte Romitát, hogy ő vajon hogyan is képzelné el a rajzokat. Romita felskiccelte egy darab papírra az elképzelését, mely legnagyobb megdöbbenésére elnyerte Stan tetszését. Romita tehát 1966-ban, a Fenegyerek 12. számában megkezdte munkáját, melyben a másik nagy öreg, Jack Kirby rajzait csinosítgatta. Az eladások száma fellendült, s habár kisebb példányszámban került kiadásra, mint a Marvel Comics akkori két zászlóshajója, a Csodálatos Pókember és a Fantasztikus Négyes sorozata, mégis az egyik legnagyobb eladási siker lett.  Ezen munkája közelebb vitte legnagyobb jövőbeli sikeréhez, a Csodálatos Pókember sorozatához, hiszen Stan Lee egy kétrészes Fenegyerek történetben gondolkozott, melyben vendégszereplőként feltűnik Pókember is. Mindez persze nem volt minden hátsó szándék nélküli megmozdulás, hiszen Stan látni szerette volna Romita Pókember figuráját, s hogy ő hogyan is képzeli a karaktert.johnromitasr.jpgMinderre a Stan Lee és Steve Ditko között kialakuló egyre nagyobb ellentétek miatt került sor. Ditko végül 1966-ban, a Csodálatos Pókember 38-as számával hagyta ott a sorozatot, s Stan végül Romitának adta a munkát. Romita tehát 1966-ban, annak 39-es számával vette át a sorozatot. Évek hosszú során át több, mint 50 borítóval, sok teljes egészében maga által rajzolt számmal járult hozzá Pókember történeteihez. Romita nem csak teljes mértékben újragondolta a karakter megjelenítési formáját, de szélesebb körben is ismertté tette azt, s a képregényvilág egyik leghíresebb s egyik legkiemelkedőbb művészeként tündökölt. Stan Lee 1972-ben történő visszavonulása után Romitát jelölte meg művészeti igazgatónak, aki főszerepet játszott többek között olyan új karakterek kigondolásában és kidolgozásában, mint a Megtorló, Rozsomák vagy Célpont. Visszavonulása után még számos Pókember történetet rajzolt szabadidejében, melyek között találunk flashback történetet, illetve egy alternatív univerzumban játszódót is. John Romita 1952 óta nős, feleségét, Virginiát is a Marvel Comics-nál ismerte meg. Két fia, Victor és John is örökölték apjuk szenvedélyét, s John Romita Jr. felnőve, maga is apja nyomdokába lépve kiemelkedő képregényművész lett.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://napicomx.blog.hu/api/trackback/id/tr825248005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.