A képregények helyzete Magyarországon elég siralmasnak tűnhet, bár kétségtelen, hogy remek próbálkozások is akadnak szép számmal. Ilyen próbálkozás a Kingpin Kiadó is, amely szerintem hiánypótló a magyar piacon. Gondolom mindenki ismeri a kiadót, így aztán nem is ecsetelném különösképpen annak erényeit, csupán a számomra meglepő és ugyancsak szimpatikus dolgokat jegyezném meg. Egyrészt a honlapjuk rendkívül jól karbantartott és igényes, ráadásul mindig frissül valami újdonsággal. A Harza Tamás vezette kiadó tényleg figyel az olvasóközönségre, és ez nem kis szó. Számtalan esetben írtam már levelet a kiadónak,  a fórumon is tettem már fel kérdéseket és mindig rendre jött rá a válasz. Vagy személyesen Tamástól vagy valamelyik segítőkész rajongótól. Nem akarom bántani az Adok-Semic-et, de ez a kiadó igazán itt vérzett el. Nem figyelt kellőképpen az olvasókra, azok igényeire. De a Kingpin más.Ugyanis ők rendre figyelik az olvasói kívánalmakat, számításba veszik őket és valamilyen úton-módon igyekeznek a hazai képregényrajongók kedvére tenni. Azt hiszem, egy kiadótól nem is várhatunk többet. Ráadásul az Adoc-Semic megszűnte után a Kingpin merte bevállalni egyedül a kéthavi megjelenésű képregények terjesztését. Vidéki lévén persze hátrányból indulok, mert a három, füzetes, kéthavi megjelenésű képregényből csupán egyet tudok beszerezni, a Marvel+ és a Csodálatos Pókembert sajnos később pótolom, valószínűleg internetes rendelés útján. A Hihetetlen Pókember viszont meglepett. A 4. és az 5. számot is egy hipermarketben ( értsd: Tesco ) vásároltam, és hazaérvén rögtön le is csaptam rá. Gyönyörű, fényes lapok, igényes borító, 48 oldal. Mindez potom 790 forintos áron. Anno a Csodapók V2-ért fizettem ennyit, amit ne szépítsük, WC-papírra nyomtak. Mindez kiegészülve a számomra oly fontosnak tartott levelezési rovattal és kedvcsinálóval a következő számból. Hát valahogy így kellene ezt csinálni. A sztoriról egyébként nem szeretnék bővebben nyilatkozni, hiszen nem ez a jelenlegi bejegyzés apropója. Személyes véleményem, hogy olvastam már jobbat, de rosszabbat is. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a sztori korrekt, ámbár kevésbé mélyen szántó. A legfrissebb számban azonban helyet kap Clayton Crain is, aki többek között a Ghost Rider: Road to Damnation-t is festette. A fickó nagyon tud bánni az ecsettel, a színkezelése pedig frenetikus, mindig megtalálja a kellő hangulat eléréséhez leginkább szóba jöhető színeket. Egy szó, mint száz, szerezzétek be ezen kiadványt is, ha eddig még nem tettétek meg. Semmiképpen sem fogjátok megbánni.